Titkos Viadal (Alexa Namo Tarcali) - Éhezők Viadala fic
Talán három napja menthettek meg a Kapitóliumból. Azonban hiába is az egész, mert ismét fogságba vagyok, csak már a lázadók oldalán. Az ágyhoz szíjaztak, hogy ha a roham rám tör, ne tegyek kárt se magamban se másban. Nem csodálkozom rajta, hiszen Katniss-t majdnem megöltem, de mit lehet tenni abban az esetben, ha valaki nem egy embert, hanem mutánst lát? Semmit. A félelem teljesen elzárja az agyát, és veszélynek titulája, és ennek hatására a saját érdekében megpróbálja megölni. Annyi morflingot kaptam, hogy az alatt a pár nap alatt, alig tértem magamhoz. Hallottam ugyan, hogy sokszor bejönnek valakik, és beszélgetnek, de másra nem tudtam figyelni. Végre elérkezett az a nap, amikor már csökkentették a napi adagot, és végre már ülő helyzetben feküdhettem a kórházi ágyban. Még mindig zavart volt az elmém, éreztem, mert egyre többször hallucináltam még. Sokszor látom Katniss-t, ahogyan megpróbál megölni, vagy éppen szörnyalakban rohan felém. Még a nyugtatók ellenére is nehezen tértem magamhoz. A szobában járkáltam fel alá, amikor már végre elengedtek a szíjakról. A csuklóm és a bokám is megszenvedte az árát, egész szép horzsolásokat hagyva maga után. Amennyit küzdöttem ellene, nem is csodálkozok rajta. A helység nem sok színből állt.
Fehér csempék borították, kivéve a plafont, ami egyszerű betonból készült. Az ágyam legalább eltért ettől, és barna huzatot kapott. Mintha egy elmegyógyintézetben lenne az ember. Mondjuk érhető ok, mert akármennyire is ellenkezek, elmebeteg lettem. Erről nem én tehettem. Ha időben kiszabadítanak Katniss-sel együtt, akkor nem kellett volna végigmennem ezen az egészen, amit a Kapitóliumban csináltak velem.
Emlékszem, hogy én kértem meg Haymitch-et, hogy védje meg a Poszátát, de nem gondoltam volna azt sose, hogy magamra hagynak, a többiekkel együtt. Amiken keresztül mentünk, azt soha senki sem fogja megérteni. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd a kis átláthatatlan üveghez léptem. Tudtam, hogy onnan látnak engem, de én nem láthattam ott senkit. Elvileg azért tettek így, hogy megkíméljenek. Na persze, azért vagyok ide bezárva, mint valami vadállat. Az ágyamhoz sétáltam vissza és feküdtem el. A sérüléseim még a sok gyógyszer ellenére is igen csak fájtak, de ki kellett
bírnom. Amikor Katniss-nek szóltam, hogy másnap halott lesz, akkor kaptam az addigi legnagyobb verésadagot. A fejem csoda, hogy kibírta, ahogyan az egyik acélcsővel fejbe vágtak. Kezemmel akaratlanul is odasimítottam, és felszisszentem. Hiába is volt bekötve, ennek ellenére még mindig iszonyatosan fájt.
Az ajtó hirtelen kinyílt, amire egyből odafordítottam a fejemet. Gale állt ott, és a szemeiből egyből leolvastam azt, hogy szinte sajnál, milyen állapotba kerültem. Szinte csont soványra fogytam le, és az arcom is beesett volt. Arról nem is beszélve, hogy a kis beteg ruha nem takart szinte semmit a foltjaimból.
- Szia – köszönt nekem Gale, és közelebb lépett hozzám. Feszülten figyeltem, hogy mégis mit akar itt, de uralkodnom kellett magamon. Haragudtam rá, mert otthagytak, bár valószínűleg volt jobb dolga is, mint velem foglalkoznia. Régebben szürke kisegér voltam az iskolában, bár ez pont jól sült ki a részünkről, mert könnyen elvegyültem a tömegben, és Gale társaságában
tudtam lenni. Arról nem is beszélve, hogy hány érzéki csók csattant el közöttünk. Nagyot nyeltem erre, és a fejemet is elfordítottam. Ő mondta, hogy veszélyes ezt csinálnunk, és hagyjuk abba az egészet, mert ha megtudják, akkor nagyon ki lesznek akadva a szüleink. Akkor és ott olyan szinten, szíven talált a dolog, hogy úgy éreztem, soha többé nem fog senki sem érdekelni.
- Szia – szólaltam meg hosszabb idő után. A hangszálaim még mindig regenerálódtak, így a hangom sokkal halkabb és reszelősebb volt. A sok ordítozás teljesen kikészíti az embert.
- Hogy vagy? – kérdezte meg tőlem, mire én csak felsóhajtottam. Mondjam azt, hogy ha nem a Kapitólium tesz róla, akkor itt fognak újra elmebeteggé tenni? Olyan hülye kérdés volt. Mégis hogyan lehetnék?
- Erre te is tudod a választ, Gale – jegyeztem meg neki majd felültem az ágyon és úgy néztem végig őt. Még mindig az a kiegyensúlyozott csodálatos férfi, aki mindig is volt. S a tudat, hogy ő sose lehet az enyém, mert ő Katniss-t szereti, egyenesen megőrjített. Nem tehettem semmit, hiszen férfiak vagyunk, mind a ketten, és ha ez kitudódna, akkor nagy baj elé néznénk.
- Gondoltam udvariasságból megkérdezem – mondta nekem, mire én csak felsóhajtottam egy kicsit. Annyira másabb volt most, de gondoltam, hogy a kamerák miatt, amik figyeltek minket. Nagyon is jól tudtam, hogy ez az egész hely figyelve van.
- Nem kell udvariasnak lenned velem. Tudom, hogy mindenki megvet azért, amit a Kapitóliumi fogságom alatt mondtam – néztem rá. Valamiért úgy tűnt, hogy az ő szemében nem láttam azt a megvetést, amire számítottam.
- Tévedsz. Igaz, hogy sokaknak nem tetszik, amit műveltél, de ennek ellenére biztonságba vagy. Katniss gondoskodott róla - a poszáta nevére éreztem, hogy ismét elfog az a rossz érzés, ami ilyenkor feltör bennem. Már maga a gondolat, hogy ő védett meg, csupán szánalomból, egyenesen felfordította a gyomromat. Éreztem, hogy egyre kevésbé vagyok ura önmagamnak, és már csak akkor fogtam fel valamit, amikor Gale-t a felsőjénél fogva a falnak vágtam. Igaz, hogy kevés erő volt bennem, de a túlélés ösztöne mindennél erősebb volt.
- Nekem nincs szükségem az Ő védelmére! Katniss egy rohadt mutáns, semmi több! – ordítottam rá, de mintha nem is érdekelte volna az, hogy mit mondok neki. Hallottam, ahogyan az ajtó kinyílik, és az orvosok indulnak meg felém, de Gale intett, hogy menjenek ki. Miért tette ezt? Hiszen veszélyes vagyok, Őt is majdnem megöltem. A keze a csuklómra siklott le, és eltolta a felsőjétől.
- Rendben, nem mondtam akkor semmit Peeta. Csak nyugodj meg – kérlelt, és a szemeimbe nézett. Azok a szempárok mindig a rabjukká tettek. Az, hogy a keze az enyémen van, pedig még nagyobb önuralomra sarkallott.
- Gyűlölöm, hogy ennyire véded őt – suttogtam erőtlenül, és a fejemet a vállának döntöttem. Igaz, hogy egy fejjel kisebb voltam nála, de ilyenkor ez pont kapóra jött. Fájt, hogy neki mindig Katniss volt az első, és sose én. Akárhányszor együtt láttam őket, mindig elkapott a féltékenység démona. Sose mutathattam ki azt, hogy mit érzek iránta, de ő nagyon is jól tudta.A Kapitóliumi cselekedeteim mind azt szolgálták, hogy megvédjem magam, és túléljem.
- Nem őt védem, ezt te is nagyon jól tudhatnád – engedett meg magának egy sóhajt, majd teljesen váratlanul a nyakamba csókolt. A szemeimet lehunytam erre a kellemes érzésre. Mindig is tudta, hogy nekem mire van szükségem. Lassan húzódtam el tőle, és indultam meg az ágy felé. Egyszerűen túl sok volt nekem mostanában. Az a hat hét abban a pokolban, az a sok kínzás, amin keresztülmentem. Nem akartam oda visszakerülni, ha pedig igen, akkor már öljenek is meg. Még a halál is sokkal jobb lett volna számomra, mint mindezt elviselni. Nagyon is jól tudtam, hogy hiába is vagyok férfi, esélytelen, hogy ezt egyedül feldolgozzam. Egyedül az altatók nyújtottak számomra annyi menedéket, hogy annyira kiütöttek, képtelen voltam bármire is gondolni.
- Este visszajövök – mondta halkan annyira, hogy kettőnkön kívül a kamerák és a beépített mikrofonok ne hallják. Ezek után szó nélkül távozott ki a szobából, engem teljesen magamra hagyva.Az ágyra roskadtam le, és a hajamba túrtam. Azalatt az idő alatt hosszabb tincseket növesztettem, mint ami a Viadal idején volt. Kit is kell okolnom? Haymitchet? Katniss-t? Snow elnököt? A mentorom végül is teljesítette a kérésemet, és megmentette a
poszátát, aki meg mindennek fittyet hányva képes lenne feladni a lázadást. Snow elnök, nos ő a másik, akit valóban érdemes okolni. Az ő kíváncsiságát keltette fel Katniss, és kerültünk ilyen helyzetbe. Ha az első Viadalon bekapjuk a bogyókat, vagy egyszerűen megöl, akkor ez az egész meg sem történt volna. Mennyivel jobb lenne. A lázadók legalább nem rajtunk keresztül csinálnák ezt. Ki tudja, hogy hányan tudtak arról, hogy mi is Plutarch terve és a 13. körzet elnökének. Talán Johanna és Beetee, akik nagyon is tudtak erről. Ha nem lettem volna annyira naiv, akkor mind a ketten megmenekülünk Katniss-el. Annyi minden futott át az agyamon, hogy már csak azt vettem észre, ahogyan az ágyban eldőlve hunyódnak le a szemeim. Végre nyugodt és mély álomba sikerült kerülnöm. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyit aludhattam. Kipihentebbnek éreztem magam, és a testembe sem nyílalt bele a fájdalom.
Fura mód még a fejem sem sajdult be, amikor felültem. A szoba üressége már egyre inkább zavart. Vajon mennyi ideig kell majd várnom, mire kijuthatok innen? Azt se tudom pontosan hány napja vagyok ide bezárva. Akárcsak egy börtönbe zárt bűnöző, aki a kivégzésére vár. Egyre inkább kezdett idegesíteni ez a gondolat. Gale azt mondta, hogy este visszatér hozzám. Kíváncsi voltam erre, hogy valóban igazat mond-e. Néha akaratlanul is az ajtót néztem, hátha benyit hozzám, de semmi. Aztán a várakozásnak meg lett a gyümölcse. Fekete overállba lépett be, halvány mosollyal az ajkain.
- Mondtam, hogy jönni fogok, nem? – kérdezte meg tőlem, és becsukta maga mögött az ajtót. Túl könnyen jutott be ide. Vajon az őrök tényleg ennyire nem figyelik azt, hogy ki is jön be? Reménykedtem benne, mert legalább tudtam, hogy már annyira nem is lehetek veszélyes, ha a védelem is csökkent.
- De… Mondtad –néztem rá. Egyre közelebb jött hozzám, míg alig pár centi választott el minket. A szemeimet le se tudtam venni a tekintetéről. Annyira vonzó volt. A kezét az arcomon éreztem, majd odahajolva az ajkaimra puszilt. Akaratlanul is halvány mosoly szökött az én számra is. Nem gondoltam volna, hogy megteszi, pedig tudja, ennek milyen következménye is lehet.
- Peeta, holnap kiengednek. Sikerült meggyőznöm őket, és én fogok melletted őrködni – simított ki egy tincset az arcomból. Ez a férfi olyan fura dolgokat képes tenni, de még mindig nem értettem azt, hogy miért is teszi ezt.
- Mindig sikerül elérned, hogy meglepődjek – ráztam meg a fejemet egy kicsit, majd a kezére simítottam, amivel az arcomat fogta még mindig. Az ajkaimhoz húztam, és csókot hintettem bele.
- Ez is a célom – mosolyodott el. Gale olyan fura volt mindig is a számomra. Előbb törődik másokkal, mint saját magával, amit akárhonnan is nézünk, egyrészt jó tulajdonság, másrészt pedig az ellenkezője.
- Nem félsz attól, hogy ezt a kamerák látják? - kérdeztem meg tőle, mire ő ismét az ajkaimra csókolt, de most nem állt meg ennyivel. Nyelvével lassan furakodott át a számba, és hívta ki az ízlelőszervemet egy kisebb csatára. Ellenkezés nélkül viszonoztam neki. Mióta is vágyok erre? Igazából azóta, mióta megismertem őt, és rájöttem, hogy mit is érzek iránta. Ujjaimmal a hajába túrtam, és húztam meg finoman rövid, selymes tincseit. Tudtam, hogy ezt mennyire szereti, hiszen annyira már ismertem őt.
A csókot végül egy szájra puszival zártuk le. Ha lehetett volna, akkor képes lettem volna repülni a boldogságtól. Eddig olyan elesetnek éreztem magam nélküle, de most már végre megtaláltam önmagam. Tudtam, hogy nekem csak rá van szükségem senki másra.
- A kérdésedre a válaszom az, hogy nem. Nem félek ettől. Tudod, kit érdekel, mit gondolnak rólam - mondta halkan, majd elhúzódott tőlem, és az ágyra ült le mellém. Úgy helyezkedtem el, hogy a fejemet az ölébe tudjam fektetni. Az ő érintése mindig is olyan kellemes és jó hatással van rám. Sokkal jobb, mint a sok gyógyszer, és kezelés, amit kapok az orvosoktól.
- El akarok menni innen. Megmentettetek, de mégis be vagyok zárva, akárcsak a Kapitóliumban - motyogtam az orrom alatt, mint egy kisgyerek. Gale a sebemre simított, ami még mindig ott volt a szemöldököm felett bal oldalon. Azt azért kaptam, mert meg akartam védeni őket, és az interjú közben elszóltam magam, hogy másnapra mindenki halott lesz. Szerencsére észrevették, és időben meg tudták óvni magukat.
- Már csak fél napot kell várnod Peeta, és utána már szabad vagy szinte - mondta nekem nyugtató mély hangján. Ha most kiengednének nem ígérném azt, hogy Katniss életben marad. Első nap, amikor megláttam őt, itt a 13. körzetben, akkor is rossz vége lett, de hát az ember ilyen, ha ennyire fél valamitől. S én féltem tőle, vagyis attól a képtől, amit belém neveltek azalatt a hat hét alatt.
- Köszönöm, hogy megmentettél Gale. Ha nem jöttök értem, lehet, hogy meg sem élem már a másnapot - néztem fel rá. Eszembe jutott, hogy meg se köszöntem azt, amit tett értünk. Valószínűleg Coin elnöknő keze is benne volt, ahogyan Katniss-é. A poszátának jött ám a csalódás, amikor nem ugrottam a nyakába. Ha Gale ront be úgy hozzám, képes lettem volna minden eddigi titkolózást felhagyni, és egyből hozzábújni.
- Ne köszönd, bármit megtennék érted - fogta meg a kezemet és kulcsolta össze az ujjainkat. Szóval még tényleg érez irántam valamit?
- Gale... Szeretsz? - kérdeztem meg tőle a lehető legegyszerűbb mondatot, ami az eszembe jutott. Tudnom kellett és tudni akartam, hogy valóban szeret-e vagy csak én képzelem be.
- Igen, nagyon. S rettenetesen rosszul érzem magam amiatt, hogy régebben az én hülyeségem miatt szakadtunk el - sóhajtott fel egyet, majd a homlokomra csókolt. Szóval nem képzelődtem. Valóban szeret még.
- Az már a múlt. Most már tudom, hogy a sok rossz ellenére van, aki miatt érdemes élnem - suttogtam, majd felhajoltam hozzá, és én kezdeményeztem a csókot. Szinte az ölébe másztam közbe. Érdekel-e az, hogy bárki is látja ezt? Nagyon is magasról leszarom. A legfontosabb, hogy elmondta, még mindig szeret, és nekem ennél több nem is kell.
Lassan szakadtunk el egymástól, majd a homlokomat az övének döntöttem. Fura ezt mondani, de a világ legboldogabb embere vagyok.
- Peeta, mennem kell, de holnap én leszek az első, akik az orvosok után bejön hozzád. A szavamat adom - nyújtotta felém a kisujját, ahogyan a gyerekek szokták. Valamilyen szinten még mind a ketten azok voltunk. Halvány mosoly szökött a számra, majd összefontam a kisujjainkat.
- A szavadat adtad - mondtam neki, utána kimásztam az öléből, hogy menjen. Felállt az ágyról, majd még egyszer megsimogatta az arcomat.
- Jó éjszakát - köszönt el, mire én is viszont kívántam neki. Az ajtó becsukódott utána és én ismét magamra maradtam. Mosott szarnak éreztem ugyan magam, de boldog mosott szarnak. Úgy feküdtem vissza az ágyba, mint egy fiatal lány, aki összejött élete szerelme. Na igen, ha nem az lenne odalent, akkor még illene is rám. A szemeimet lehunyva fura módon elég hamar sikerült álomba merülnöm. Talán az, hogy Gale bejött hozzám, és bevallotta, hogy nem változtak az érzései, sokat nyomott erre. Fogalmam sem volt, de a reggeli vizsgálatnál nyugodtan tűrtem mindent. Egy hasonló overállt adtak nekem, mint amilyen a többieken is van. Tényleg elintézte. Megvártam míg az orvosok kimennek a szobából, majd gyorsan átöltöztem. Azt a betegeknek szánt ruhát egyből a sarokba dobtam, és magamra húztam a kapott ruhát. Sokkal kényelmesebb volt, mint amit kaptam az elején. Begomboltam a felsőjét, majd pedig az övet meghúztam a csípőrésznél. Teljesen készen voltam, és kissé talán új embernek is éreztem magam. Na igen, azért az durva megfogalmazás, mert ugyan kicserélődtem, de nem éppen jó irányba. Mire felöltöztem, Gale már be is nyitott hozzám.
- Van két jó hírem számodra – mosolygott rám. Ha már így kezdi, akkor tényleg valami baromi fantasztikus dolog lehet.
- Mondjad – sürgettem meg egy kicsit. Tudni akartam, hogy mégis mi az, amit muszáj elmondania.
- Az egyik, szabad vagy. A másik pedig, hogy velem leszel egy szobában –válaszolta. Ezek tényleg jó hírek. Nem is kívánhattam volna ennél jobbat, hogy vele lehessek egy helységben. Az mondjuk átfutott az agyamon, hogy valóban ennyire megbíznak benne, hogy képes engem kordában tartani, vagy csak ennyire jól meg tudta győzni őket.
- Akkor mégis mire várunk? – kérdeztem meg gyermeteg mosollyal az ajkaimon, és egyből megindultam felé. Nem kockáztattam, és ugrottam a nyakába, de az biztos volt, hogy amint a szobába kerülünk, el se kerülheti ezt.
Gale-el együtt indultunk meg a hosszú folyosón, ahol csak a szürke színek kaptak helyet, és a lámpák sárgás színe. Annak ellenére, hogy a föld alatt van ez a hely, egész tűrhetően néz ki, bár egy idő után úgy is az emberek meghülyülnek benne.
- Az ebédlőbe megyünk. A többiek már ott várnak minket. A kaja ugyan nem a legjobb, de ehető – mondta nekem halvány mosollyal az ajkain. Én csak bólintottam rá egyet, és szorosan mellette sétáltam. Nem tudtam, hogy képes vagyok-e arra, hogy több emberrel találkozzak. Főleg, hogy tudom, mennyire megvetnek azért, amiket az interjúk során mondtam. Pedig nem én tehettem róla, mert rám kényszerítették ezt a dolgot.
Beérve az ebédlőbe megéreztem az emberi tekinteteket magamon, amire a kezem ökölbe szorult. Szívem szerint kirohantam volna innen, és inkább visszahúzódtam volna a kis zugba, amiben voltam. Gale szinte alig észrevehetően simított rá a kezemre, hogy ezzel is nyugtasson egy kicsit. Gyűlöltem ezt az érzést, ami ismét kezdett az uralma alá vonni, de talán annak köszönhető, hogy sikerült lenyugodnom, hogy álmaim férfija ott volt velem. A szemeibe néztem, hogy tudja, már túl is vagyok rajta, ő pedig egyből megindult. Követtem őt a pulthoz, ahol a kajákat adták ki, majd miután kikértük, el is indultunk az egyik asztalhoz. Ismerős arcokat pillantottam meg. Annie, Johanna, Finnick és milyen meglepő, de még Katniss is ott volt.
- Szia Peeta. Hogy vagy? – kérdezte meg tőlem Annie mosolyogva. Úgy láttam, hogy már ő is kezdi végre jól érezni magát.
- Megmaradok – válaszoltam neki, majd Gale-el együtt ültem le. Szorosan foglaltam helyet mellette. Katniss fura mód alig szólalt meg, és szinte egyből befejezte a kajálást. Nem igazán zavart, tőlem azt csinálhat, amit csak akar. Az étkezés közben beszélgettem a többiekkel egy kicsit. Sokan panaszkodtak, hogy kevés az étel, és nem is a legjobb, de legalább biztonságban vannak. Engem is csak ez a dolog vigasztalt. Még ha be is vagyunk zárva.
Az ebéd után mindenki ment a dolgára, amit kiosztottak arra a napra. Gale elmesélte, hogy minden reggel ráírják az emberek kezére a napi teendőket, és egész nap szigorúan azt kell követniük. Milyen egy hülye rendszer ez az egész. Nekünk egyenlőre nem kellett semmit sem tenni, így nyugodtan mehettünk vissza a szállásra. A szoba mindössze két ágyból, egy nagyobb és kisebb szekrényből állt, illetve tartozott hozzá fürdőszoba is.
- Válaszd ki nyugodtan, hogy melyik ágyat szeretnéd – mondta nekem Gale
- Nekem mindegy, úgy gondoltam, hogy úgy is aludhatnánk együtt – motyogtam az orrom alatt. Eléggé gyerekesnek hatott ez, de tényleg így gondoltam, hogy ha kikerülök onnan, akkor együtt aludhatunk. Ő csak mosolygott rajta egyet, és az arcomat simogatta meg.
- Rendben, legyen úgy, ahogyan szeretnéd – mosolygott rám, majd az ajkaimra puszilt rá. Én nem elégedtem meg ennyivel, és egyből szenvedélyesen csókoltam meg őt. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, és közben hozzá is simultam. Azt hiszem, elértem ahhoz a ponthoz, amikor már nem bírom visszafogni magam. Túl sokáig türtőztettem minden vágyamat. Elszakadt az ajkaimtól, majd a szemeimbe nézett.
- Biztos vagy benne? – kérdezte meg tőlem, mire én csak bólintottam rá egyet. Azóta akarom, hogy teljesen az enyém legyen, mióta megismertem. Ha tehetném, akkor örökre magamhoz láncolnám őt.
- Igen, biztos – feleltem neki halkan. A nyakamhoz hajolt, és finoman megharapta. Kezével az overállt kezdte el leszedni rólam. Én se maradtam tétlen, és a felsőrészt kezdtem el kigombolni. Néha ugyan megálltunk pár csók erejéig, de elég hamar megszabadultunk a felesleges ruhadaraboktól, és bokszerben döntött be az ágyba. Az overálok ott kötöttek ki a szoba sarkában. Ujjaimmal Gale hajába túrtam bele, és úgy csókoltam meg őt hevesen. Attól nem kellett félnünk, hogy valaki benyit ránk. Szerencsére arra azért odafigyeltek, hogy zár legyen az ajtókon.
Lassan haladt a nyakam felé, és pár ponton éreztem is, ahogyan megszívta a bőrömet. A fejemet oldalra döntöttem, és a szemeimet lehunyva sóhajtoztam fel. Olyan jó érzés volt, ahogyan az ajkai a bőrömhöz értek. Szinte minden egyes ilyen mozdulatánál kirázta a testemet az a jóleső bizsergés. Erősebben fogtam a tincseit, de hamar el is engedtem, és az ágyra tettem le kezeimet. Féltem attól, hogy esetleg erősebben meghúzom, és fájdalommal járna neki. Kezével a felsőtestemet simogatta, amire ismét jóleső sóhajok törtek fel belőlem. Ajkaival lentebb haladt, és az egyik mellbimbómat vette célba. Először kis köröket írt le körülötte, majd amikor elégnek érezte, az ajkai közé vette, és nyelvével nyalogatni kezdte. Éreztem, ahogyan meg is szívja. A fejemet hátravetettem ezektől a kellemes ingerektől, amit nyújtott. Lent kezdtem keménnyé válni, és akaratlanul is nekinyomtam a csípőmet a hasának. Teljesen elvette az eszemet. Gale végül abbahagyta a bimbóm kényeztetését, és kicsit elhúzódva tőlem, megemelte a csípőmet, hogy megszabaduljak a bokszertől is. Először átfutott az agyamon, hogy itt meg kellene állnunk, de a testem már annyira égett a vágytól, hogy tovább akartam menni. Az sem érdekelt, hogy tudatában voltam azzal, fájni fog valamennyire.
Visszaengedtem a csípőmet az ágyra és a szemeimet rá emeltem. Beharaptam az alsó ajkamat, közben vággyal telt tekintettel néztem őt. Halvány mosolyt nyugtázott felém, majd a tagomhoz hajolt, és teljes hosszán nyalt rajta végig. Kéjes nyögést váltott ki belőlem, az, amit tett. Nem váratott sokat magára, és végül a szájába engedte. Nyelvét erősen nyomta neki, és úgy mozgatta a fejét rajta.
- Gale… - nyögtem fel a nevét. Testem egyre többször feszült meg, és úgy éreztem, hogy pillanatokon belül képes vagyok eljutni a csúcsra. Valószínűleg ő is tudta, hogy nem fogom sokáig bírni, mert nem sokkal később abba is hagyta. A lábaimat megemelte egy kicsit, és a járatomon nyalt végig. Kellemes érzés volt, bár igen csak szokatlan számomra.
- Vigyázni fogok rád, ne aggódj – nézett fel rám, majd folytatta is a tevékenységét. Élvezetes nyögések törtek fel belőlem. A testem úgy vonaglott ezektől, mintha rohamom lenne. Ujjaimmal erősen markoltam a takaróba. A hangomat hiába is próbáltam, nem tudtam visszafogni. Túlságosan is jól csinálta. Nyelvét amennyire tudta a járatomba nyomta, és ott kényeztetett belül. Már ennyitől végem volt, akkor mi lesz, ha belém is hatol? Annyira jól csinálta, hogy a nyögéseken és a vonagláson kívül minden másra képtelen voltam. A nevét nyögtem fel, de mindig elcsuklott a hangom. Nem tudtam, mennyi ideig csinálta, de amikor abbahagyta, szinte lihegve néztem fel rá. Kezemet felé nyújtottam, hogy odahúzzam őt magamhoz, és megcsókolhassam. Szenvedélyes csatát vívtak nyelveink. Csípőmet jobban feltoltam, hogy közelebb érezzem őt magamhoz. Vágytam rá, minden egyes porcikám őt kívánta. Éreztem, ahogyan férfiasságát a járatomhoz illesztette, de egyelőre még nem hatolt belém. A csók után a szemeibe néztem, és kicsit bólintottam, majd a lábaimat kicsit széttoltam, hogy jobban odaférjen hozzám. Picit talán ideges voltam, hiszen mégis csak az első lesz számomra, főleg így. Gale az arcomra simított, majd felegyenesedett, utána a férfiasságával elkezdett belém hatolni. A testemen fájdalom nyílalt át, de tudtam, hogy csak ezt kell kibírnom és utána már jobb lesz. Fokozatosan mélyült el bennem. Kellemetlen érzés volt, ahogyan tagjával teljesen kitöltött odalent, bár lassan kezdett csitulni. A mozgást megkezdte, és fölém hajolva csókolta meg az ajkaimat. Átkaroltam a nyakát a nyelvcsata közben, közben egyik lábammal átöleltem a derekát.
- Peeta – nyögte a nevemet az ajkaim közé, és egy határozott lökéssel mélyebben elmerült bennem. Az egész testem megvonaglott rá. Szinte hangos sikkantás szerű hang tört ki belőlem. Éreztem valami fura pontot, amit megtalált belül, olyan mintha erősen feszítené a tagomat. Ő erre elmosolyodott, és úgy helyezkedett el, hogy minden egyes lökéssel csak ott ingereljen. Teljesen önkívületi állapotba kerültem, és a hátát erősen karmoltam végig. Semmilyen érthető mondat nem jött ki a torkomon, a szám kiszáradt, és a szívem olyan erősen vert, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból. Veszettül jó érzés volt, talán ez a legjobb szó rá. Hallottam, ahogyan a fenekem és az ágyéka hangosan csapódik össze, ahogyan a tempót hevesebbre vette. Sose gondoltam volna, hogy valaha ennyire élvezni fogom azt, hogy valaki alatt vagyok. Ez hülyeség, mert ez a valaki számomra csak Gale lehetett senki más. Őt szerettem, és csak neki voltam képes odaadni magam.
Kihúzódott belőlem, majd hirtelen megfordított, és így már a hasamon feküdtem az ágyon. A csípőmet szinte reflexszerűen toltam fentebb. A vállam felett pillantottam vissza rá, vággyal telt tekintettel. Vágytam arra, hogy mind a ketten kielégüljünk. Az alsó ajkamat beharaptam egy kicsit. Gale a derekamra fogott, majd tagját ismét a járatomhoz illesztette, és ismét felfedezett belülről. Kéjesen sikkantottam fel, közben a fenekemet egy kicsit összeszorítottam, hogy neki is még nagyobb élményt tudjak nyújtani. A vállam mellett támaszkodott meg, és úgy folytatta a mozgását. Az ő hangja olyan volt számomra, mint a madarak csicsergése. Mindig ezt akartam hallani. Egyik kezemmel a saját férfiasságomra simítottam le, és az ujjaimra ráfonva kezdtem el izgatni magam. A kettős érzés miatt, úgy remegtem, mint a nyárfalevél. A lélegzetvételeim is egyre ritkábbak lettek, ahogyan éreztem, hogy közeledik az orgazmusom.
- G…Gale – nyögtem fel hangosan a nevét, de többre nem voltam képes. Szólni akartam neki, hogy elérkezik az a pont, amikor már nem bírom tovább tartani magam. Egyszerűen megszűnt a világ számomra. A fenekem és a férfiasságom szinte lüktetett, ahogyan az orgazmus, mint egy vihar végigfutott a testemen. Azt se tudtam eldönteni, hogy az a hangos kiáltás szerű hang tőlem jött, vagy pedig valahonnan kintről. A tekintetem teljesen elhomályosult, és a szívverésem annyira felgyorsult, hogy szinte a torkomban éreztem. Hosszú pillanatokig tartott, majd végül kimerülten terültem el az ágyon. Éreztem a nedvemet a hasamnál az ágyon, de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Gale fölém magasodott, és úgy csókolt a nyakamba. Mind a ketten izzadtak voltunk, és a légzésünk is nehezen regenerálódott.
- Ezt megérte volna felvenni – suttogta bele a fülembe, mire én csak zavartan nyomtam a fejemet a párnába. Szóval tényleg én voltam az, aki kiabált, és nem mástól jött. Ha tehettem volna, akkor elsüllyedek a föld alá, bár ha úgy nézzük, már így is ott vagyok.
- Ne emlegesd – motyogtam a párnába. Gale a tarkómra csókolt rá.
- Szerintem ezzel semmi gond sem volt. Annyira jó volt hallani, hogy így nyögsz. Teljesen magaddal ragadtál – suttogta kis mosollyal az ajkain. Vajon én is ilyen lennék, ha én csináltam volna vele? Kétlem. Én sose lennék olyan jó ebben, mint ő. Végül megadtam magam, és felé fordulva pusziltam rá az ajkaira.
- De azért ne sűrűn emlegesd fel – mondtam neki halkan.
- Nem fogom, de tudom, hogy ezt még meg fogjuk párszor ismételni – mosolygott rám, majd elfeküdt mellettem, és magához ölelt. Hirtelen olyan fáradtság lett úrrá rajtam, hogy a szemeimet már nem bírtam nyitva tartani.
- Ha fáradt vagy, akkor aludj – simogatta meg az arcomat, utána a takarót magunkra húzta. Szorosan bújtam oda hozzá, és szinte pár pillanat múlva már mélyen is aludtam. Azt ugyan még éreztem, hogy simogatja, és puszilgatja az arcomat, még egy szót is hallottam tőle, de már nem tudtam teljesen kivenni. Talán az lehetett, hogy „Örökre”.
