SoHo XI. - Mr. Friccs és Mrs. Norris
Scorpius kéjesen megvonaglott George lökésétől és egy halk sóhajjal a lepedőbe markolt. Feljebb húzta a lábait és elengedve az anyagot felfuttatta kezeit a munkától megizmosodott, kemény vállakon. Kinyitva szemeit megigézve, vágytól fűtve pillantott a barna szemekbe, melyek egy éhes ragadozó tekintetével mérték végig karcsú testét. A vörös hajú láthatóan imádta minden egyes porcikáját és ez csak még inkább feltüzelte a vágyait. Mély sóhajokkal fogadott minden mélyreható döfést, újra és újra.
- Gyorsabban, kérlek! – sóhajtotta könyörgőn. – Még akarom!
George arcára egy magabiztos félmosoly költözött és örömmel teljesítette a kérést, fokozva a tempót és ráadásként erőteljesebben is lökte magát a pulzáló forróságba. A szőke élvetegen felnyögött, saját hajába tépett és élvezkedve próbálta egy kis mozgással fokozni örömüket.
Nem is olyan sokára hangosan kiáltotta a szoba csendjébe párja nevét és az élvezet hullámai mindent elsöpörve száguldottak át rajtuk, és érezte, ahogy a forróság jólesően kitölti belülről.
- Szeretlek – suttogta a punk az aranyló tincsek közé túrva, és forrón megcsókolta Scorpiust.
- Én is szeretlek – válaszolta kifulladva a hosszú hajú. Magára húzta kedvesét, akkor is, ha ennek hatására egy elfojtott nyögés szakadt ki belőle a ránehezedő súlytól. – De el fogunk késni az óráról.
A másik egy morranással fejezte ki nem tetszését, de mégis, alig negyed óra múlva már hagyta, hogy végigrángassák a hosszú folyosón a tanterem felé.
A nap amilyen jól indult, annyira rosszul végződött.
Utolsó óra Bevezetés a mágiába volt, ahol elsősorban defenzív mágiát tanultak pálca nélkül, már elsajátították a Protegot, a Capitulatust, és még pár gyakrabban használtat, de Scorpius számára ezek mindig is nehézségeket jelentettek.
Most is, hiába magyarázta el Miss Hanigan, hogy gondoljanak valami boldogra, nem igazán sikerült neki. Pedig felidézte magában az első együttlétüket, vagy azt, mikor elhozták George-ot, de nem volt hatása. Aztán eszébe jutott az emlék, mikor Draco megígérte neki, hogy mindig szeretni fogja. Úgy érezte, most kell megpróbálnia. Kimondta a varázsigét és hirtelen körülötte tejszerű köd keletkezett. A kiengedett dementor semmivé foszlott.
- Érdekes – jegyezte meg Miss Hannigan. – Tulajdonképpen van patrónusod, de nincs formája. Nos, azt hiszem, még gyakorolnod kell.
Scorpius morcosan bólintott. Georgenak ellenben sikerült a varázslat, szinte elsőre. Egy csodálatos hiúz ugrott elő a mellkasából. Kecsesen a combjához dörzsölődött, majd a dementornak ugorva szétkapta.
- Szerintem ez te vagy – vigyorgott George Scorpiusra. A szőke elégedetten elmosolyodott és megállapította, hogy ezek szerint igen előkelő helyet foglal el a punk szívében. Ez egy picit jobb kedvre derítette őt.
Óra után még mindig nyűgösen ment gyakorlatra, de persze, ott is követte a szerencsétlenség, mert a bárddal a saját kezébe vágott. A fájdalom nem is azonnal jelentkezett, csak jóval később, viszont a vér úgy kezdett ömleni, hogy ő nem is tudta, hogy ilyen létezhet. Meredten bámulta a patakzó vért és érezte, ahogy az ájulás felkúszik a gerincén a fejébe.
A gyengélkedőn tért magához arra, hogy George és Madame Pompfree veszekedését hallja.
- Mr. Weasley, így, ilyen koszosan nem mehet be Mr. Malfoyhoz!
- Megsérült és nekem mellette a helyem!
- Persze, egy kiadós fürdés után úgy látogatja, ahogy akarja!
- Francnak van idegrendszere fürdeni! Maga boszorka, tisztítson meg egy bűbájjal!
- Jól van! – morogta a nő és egy perc múlva már egy tiszta George Weasley száguldott be a kórterembe. Megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy a mosolygó arcot meglátta és odasietve magához ölelte szerelmét.
- Mit csináltál, te… te… - szerelmesen megcsókolta a szőkét, majd homlokukat összetámasztva figyelte a zöld íriszek ragyogását. – Azt hiszem, mára ennyit a próbáról…
- Te még elmehetsz.
- Nélküled nem – emlékeztette a bűbájra a szőkét. – De nem baj. Szeretek veled lenni…
Valamivel később végül kiengedték Scorpiust a gyengélkedőről azzal a feltétellel, hogy másnap reggelig nem veheti le a kötést. A kommuna folyosóján aztán Mrs. Norrisba ütköztek.
- Szia, cica! – kiáltott a szőke lelkesen és az állat után rohant. Felkapta és a nyávogást figyelmen kívül hagyva simogatni kezdte, amit viszont annyira mesterien tudott űzni, hogy a macska egy-két perc után már kényelmesen elnyúlva dorombolt a karjában.
- Mrs. Norris? – nyílt ki az egyik szoba ajtaja és Mr. Friccs lépett ki rajta. Meglepve nézte a fiú karjában élvezkedő állatkát. – Jó estét, Mr. Malfoy! Mr. Weasley! – biccentett komoran. – Visszakaphatnám a macskámat?
- Persze – mosolyodott el Scorpius. – Nagyon aranyos.
Átnyújtotta az elégedetlenkedő teremtést és barátságosan pillantott a gondnokra.
- Maguk már nem akarnak zenélni? Vagy hogy-hogy nincsenek a próbán?
- Scori ügyesen átvágta a kezét gyakorlaton – morogta vigyorogva George. – De holnap már rendbe lesz, szóval nem sok próbáról maradunk ki.
- Meglep, hogy maguk szeretnek zenélni… - dörmögte a gondnok.
- Mert?
- Jöjjenek be! – intett a fejével és kinyitotta az ajtót.
A szoba a hatvanas évekre emlékeztette a fiúkat, legalábbis, ahogy képeken látták azt a kort. Kíváncsian pillantottak az öregre, aki most elővett egy könyvet és odanyújtotta feléjük. George elvette, majd kíváncsian nyitották ki. Egy fotóalbum volt. Képeket láttak a fiatal Mr. Friccsről, aki egészen helyesnek tűnt. Szép volt a mosolya, szemei boldogan, kissé huncutul csillogtak és dús, hullámos haja derékig ért. A legtöbb kép nem mozgott, viszont nagy részükön hegedűt tartott a kezében. Aztán volt egy kép egy gyönyörű nőről. Láthatóan szerelmesek voltak egymásba. Scorpius akaratlanul is eltátotta a száját.
- Ő volt a felesége? – kérdezte áhítattal, miközben leültek a felkínált helyekre a kanapén. Vendéglátójuk velük szemben ült le.
- Nem, sajnos… - húzta el a száját Mr. Friccs.- Én szólóhegedűs voltam a Salzburgi Philharmonikusoknál. A hölgy özvegyasszony volt, Mrs. Norris. Bethy. Nagyon szerettem. De beteg lett. Leukémiás… Ez a varázslóvilágban nem egy ismert betegség, de a muglik között… Borzalmas… Vele voltam végig, a halálos ágyán is rengeteget játszottam neki… Ő mindig azt mondta, a zene a legnagyobb varázslat, mert minden ember szívéhez elér, nemtől, rassztól, nyelvtől függetlenül. Mikor meghalt, akkor kerültem ide, a Roxfortba. Eleinte igyekeztem kedves lenni. Szerettem volna megmutatni a diákoknak a zene mágiáját, de kiröhögtek és kigúnyoltak. És Bethyt is kinevették. Nem érdekelte őket, hogy kinek okoznak fájdalmat, mert én csak egy mocskos kvibli voltam számukra…
Halk szipogásra emelte fel a fejét. Scorpius kezeit a szájára tapasztva szipogott. Megsiratta a történetét. George arcáról is a megbotránkozás, az őszinte részvét és együttérzés sugárzott. A szőke felállt és szó nélkül odalépve hozzá, megölelte az öreg gondnokot.
- Igaza volt – mosolyodott el a punk. – A zene valóban varázslat. Aki ezt nem érti… az rossz ember.
- Ti egészen mások vagytok – húzta mosolyra ajkait Mr. Friccs. – Nagyon remélem, hogy eljuttok a Londoni Hangversenyre.
- Mi is reméljük – vigyorgott a szőke. – Mr. Friccs, nagy kérés lenne, hogy hegedüljön nekünk kicsit? – kérte hatalmas szemekkel.
- Hát… játszhatok…
Elővette a hegedűjét és Georgenak azonnal feltűnt valami: a hegedű tökéletes állapotban volt. A férfi gyakorlott mozdulattal nyúlt hangszeréhez és könnyedén hegedült el egy rövidke, de annál szívszorítóbb darabot.
- Ez mi volt? – érdeklődött a két fiú lelkesen.
- Saját szerzemény… A címe: Mrs. Norris… Ha tetszik, majd megtanítom.
Élénk bólogatás érkezett válaszul. És a gondnok nevetni kezdett. George nem volt benne biztos, hogy az utóbbi évtizedekben sokan lehettek ennek szemtanúi.
Végül persze távoztak, nem akartak illetlen módon ott maradni sokáig. Elgondolkodva, magukba fordulva sétáltak végig a folyosón, majd szó nélkül vetkőztek le, hogy a meleg zuhany alá állhassanak. Scorpius kitartotta a kötött kezét a zuhany alól és mosolyogva figyelte, ahogy a vörös hajú lágyan beszappanozta az egész testét, majd leöblítette. Mikor már ő is tiszta volt, gyengéd szerelmesen megölelte Scorit és lágyan megcsókolta.
- Ha meghalnál… És kigúnyolnának… Senki nem élné túl – közölte komoly arccal. A szőke nem felelt, csak ő is megcsókolta. Úgy, hogy azzal mindent elmondhasson.
