Románc az Akatsuki Főiskolán Part V.
2014.09.13 00:46
DISCLAIM: Ezt a történetet megtörtént események inspirálták, tehát nyomokban valós eseményeket is tartalmaz. Annak érdekében, hogy senki személyiségi jogai ne sérüljenek, a Naruto Shippuden c. anime karaktereit használtam, mind leírásban, mind nevek tekintetében, de személyiségük csak annyiban hiteles, amennyiben az eredeti személyek személyisége hasonlít rájuk. A két főszereplő, Itachi és Deidara, mind külsőre, mind személyiségre erősen emlékeztetnek az eredeti karakterekre, ez indokolta a választást. A képek mindenhol csak illusztrációk, nem saját munkák, minden jog az eredeti alkotóknak fenntartva!
Az időpontok nem hitelesek, hasraütés szerűen irom oda, inkább díszként funkcionálnak.
Konan Naplója 2010. 10. 28
Kedves Naplóm!
Tegnap olyan dolognak voltam a tanúja, ami miatt fél éjszaka nem aludtam.
Deidara épp arrafele őgyelgett amerre én és mikor meglátta a napszemüvegemet, vígan megszólalt:
"Nahát, hegesztő szemüveged van!"
Mondom, mi van?! Erre megint:
"Hegesztő szemüveg. Apunak is ilyen van otthon, csak annak zöld a lencséje."
Ó, hogy az a jó édes nénikédet... Gondoltam magamban, majd dolgom végeztével visszatértem a szobába, ahol Itachi épp valami beadandóval bajlódott, míg odakinn nagy hangzavarral ment a buli. Én a mögötte lévő ágyon törökülésben elhelyezkedtem és kényelmesen laptopomba süllyedtem. Egyszer csak nyílt az ajtó és belibbent rajta őszőkesége. Persze, örültem neki, mindig örülök neki, mert egy cukorfalat. Akkor is, ha oltogat. Gyors panaszba kezdtem:
"Itaaa, képzeld, azt mondta, hogy hegesztő szemüvegem van!" - mutattam Deire, akinek az volt a reakciója, hogy:
"Hát de nem?"
Itachi szemügyrevette a napszemüvegem és közölte hogy:
"Jééé, tényleg!"
Na, ez után következett egy kis bájcsevely (Mit csinálsz? Évközit. És? Gáz. Nem tudok koncentrálni a hangzavartól. Ahha... stb.)
Majd mintha elfelejtették volna, hogy én a szekrény rejtekében ücsörgök némán, Deidara pirulva szólalt meg:
"Talán.. talán el kellene költöznünk albérletbe..."
(És itt most áttérek a forgatókönyv formára)
Itachi: *kérdőn* Hogy gondoltad?
Dei: Csoportosan. Mindenki! Közösen nem lenne olyan durva.
Ita: Á, nem hiszem, hogy jönnének. Rajtunk kívül mindenki szeret bulizni.
Dei: *reménykedő fej* És ha csak mi ketten mennénk? Ha fognánk magunkat és elköltöznénk ebből az őrültek házából?
Ita: *lelkesen* Az jó lenne, azt csinálnánk, amit akarunk, a többiek meg átjöhetnek, ha akarnak...
Dei: Ja, csak majd néha pakolj el magad után.
Ita: Miért, nem csinálnád meg?
Dei: De, de azért nem kell kihasználni. Meg aztán úgyis nekem kellene főzni is, szóval... Na mindegy, a lényeg, hogy szerintem sokkal jobban járnánk így.
Ita: Hát, ha a szüleim nem lennének és az öcsém, akkor tuti, hogy már itt se lennék.
Dei: Miért, a szüleid nem értenék meg azt, hogy jobb lenne albérletben?
Ita: Nincs rá pénzük.
Dei: És ha melózunk suli mellett? Mondjuk egyéni tanrenddel?
Ita: *ellágyulva* Jó lenne. De sokkal többe jönne ki, mint a kollégium. Diákmunkával se éri meg.
Dei: És ha csak annyit kellene fizetned, mint a koleszban?
Ita: Úgyse hagynám. Persze, majd kifizeted a többit egyedül, nem?
Dei: Ha keresünk lakótársat?
Ita: Az ugyanaz, mint a kollégium.
Dei: *kinyújtja a kezét Ita felé, megérinti a kezét* De... *beletörődik* Soha nem fogunk összeköltözni, igaz?
Ita: *szomorú fej, suttogva* Nem tudom...
Dei: *feláll és észrevesz. megköszörüli a torkát, majd kezet nyújt Itachinak* Akkor jó éjt!
*Deidara el.*
Odaültem Ita mellé és bátortalanul megjegyeztem:
"Ha szeretnéd, én elmegyek veletek albiba. És igérem, hogy nem fogok soha rátok nyitni..."
Ita fél percet gondolkodott, majd lemondóan rázta meg a fejét.
"Hagyjuk. Én nem tudnám megoldani." - mondta mogorván. "És légyszi, most hagyj egy kicsit. Nincs jó kedvem..."
