Neko Ranmaru Mercike: Mr. Malfoy, kérem!
Harry a láthatatlanná tévő köpenyege alatt rohant végig a folyósokon. Már vagy éjfélt is üthetett az óra, neki mégsem jött álom a szemére. Látni akarta. Újra látni azt, amire mindennél jobban vágyik. Amikor egy hete először látta, el sem hitte. Hogy ő és az a...az...a görény! Ez lehetetlen! Megérkezett az eldugott szobába, ledobta a köpenyét és a tükörhöz lépett. Először az anyját és apját látta, ahogy megölelik. Igen! Harry Potter pont ezt akarja, nem azt a...görényt! Ebből a gondolatból kirántotta, mikor szülei elsétáltak és egy mardekáros köpenybe bújtatott szőke, zselézett hajú fiú lépett elő. Ezüstös szemei csillogtak, haja tökéletesre volt fésülve. Harry-nek beszorult a levegő.
-Oh, kérlek, mondd, hogy megölöd!-mondta idegesen a tükörbeli önmagának. Az csak rá mosolygott, majd megpördülve nyomott csókot szőke szájára, aki vadul viszonozta. Alig 10 perc múlva tükör Harry meg tükör Draco a földön fekve, összegabalyodva, engedtek utat vágyaiknak. A fekete hajúnak akaratlanul is megrándult legnemesebbik testrésze, hamar szűknek vélte farmerját és próbált nem nézni a tükörbe. Hangosan kapkodta a levegőt, ami a falakról hangosan visszhangot vert.
Léptek hangjai akadályozták meg abban, hogy itt könnyítsen magán a tükörben lévő szexi szőkét nézve. Hamarosan kicsapódott az ajtó, így a zöld szemek szembenézhetett egy csapzott, ideges Malfoy-jal. Draco szemei fáradtságot és kis nyűgösséget mutattak. Ugyanis túl fáradt volt ahhoz, hogy a maszkja tökéletes legyen.
-Potter....ez legalább 100 pont lesz! És nincs is szülinapom!-mondta gonosz vigyorral.
-De neked is, Malfoy, hisz itt vagy velem!-emlékeztette Harry, amivel sikerült kuncogásra bírnia Dracot.
-Prefektus vagyok, Potter...épp járőröztem!-mondta büszkén kihúzva magát. Végignézett a másikon; az alacsonyabbikon, egy bő, zöld pulóver volt és egy farmer, ami kiemelte combjait. A platina hajúban egy pillanatra vágy gyulladt, de elszállt, mikor a másik megszólalt.
-Mit méregetsz, Malfoy?-vetette fel Potter pirulása okát.
-Egy szabályszegő griffendélest!-morrant fel Draco, de figyelmét nem kerülte el, hogy Harry elpirult. A tüköre nézett, mintha attól megkapná a választ.
-Mi az a vacak?-masírozott a tükör elé. Önmagát látta meg Perselust, mosolyogtak. Igen, Draco mindig imádta a keresztapját. Perselus vele se volt kedves, és gyakran gúnyolódott a hülye kérdésein. Még is ő tett valamit, amit Lucius soha; emberszámba vette. Az apja csak a nagy utódnak tartotta, míg Perselus egy tudásra éhes, erős fiatalnak. Draco boldogan sóhajtott egyet. Erre vágyott, csak is erre; Perselusra és a tanítására.
-Mit látsz?-tudakolta Harry, de ő nem mert a tükörbe nézni. Félt, hogy az megint vágyat keltene benne.
-Semmi közöd hozzá!-morrant fel a szőke de az fel sem mert pillantani.
-Draco! Tudom, hogy hiányzik neked Perselus....-kezdte volna a kis hős, de Malfoy a szavába vágott:
-Ne merd...ne merd Perselusnak hívni! Míg élt, utáltad, pedig ő annyit segített neked! Az életét adta volna érted! Pedig meg sem érdemled!-mondta Draco elfuló hangon, de a kis tulélő így is ki tudta venni, hogy a szőkeség igen nyűgös.
-Draco, én....sajnálom!-mondta Harry. Egy éve, hogy Voldemort meghalt. Azóta ő is , meg mindenki visszajött a Roxfortba letenni a RAVASZ-t. A Roxfortot felújították, de így is nehéz itt lenni. Ahol annyian haltak meg. Ron minden nap kiabált Malfoyal Fred miatt. Draco apja Lucius az Azkabanban volt, de így is királyi életet élt Narcissa és a fia. Vagyonuk egy részéből finanszírozták a Roxfort meg az Abszol út felújítását, ezzel elérve azt, hogy...mondhatni megbocsájtást nyerjen az ifjabbik aranyvérű. Narcissa tanár lett a Roxfortban mivel Piton állása felszabadult, -és figyelem kísérheti fia lépéseit- és mivel nem kért érte pénzt, jó pontot kapott mindenkinél.
-Ugyan mit? Hogy majdnem kinyírtam Katiet vagy hogy...Dumbledore életére törtem? Véletlen megmérgeztem a Weasleyt?! Potter, ne tégy úgy, mintha te tehetnél róla!-rántotta vissza a magasabbik gúnyos hangja a gondolataiból.
-De ha félreteszem az utálatom segíthettem volna neked! De ehelyett megátkoztalak!
-A keresztapám átkával!-tette hozzá halkan és duzzogósan a másik.
-Te tudtál róla?-hökkent meg az alacsonyabb.
-Persze! Hiszen csak nekem tanította meg! De mivel a könyvében is benne volt, így te is meg találtad!-magyarázta a szőke ásítva. Harry észre vette, hogy Draco az órákon gyakran elalszik, és hogy mindig karikás a szeme. Na, meg hogy az anyja minden reggel veszekszik a fiával, vagy épp pillant aggodalmasan az ásító szőkére.
-Fáradt vagy?-kérdezte aggodalommal hangjában, mit meg se próbált titkolni.
-Mit izgat az téged?-érdeklődött a szőke. Harry elmosolyodott. Ez a nyűgös, kicsit kócos Draco olyan aranyos volt. Legszívesebben magához ölelve babusgatná álomba és védené meg mindentől.
-Jaaah tényleg, a griffendélesek mind játsszák az aggódó hőst!-gúnyolódót az aranyvérű mikor a másik nem válaszolt neki. A zöldszemű hirtelen megfogta a szőke üstököt magához rántotta és lefedte magukat a köpennyel. Draco elpirult és durcásan nézett fel a zöld szemekbe. Szemei csillogtak, Harry szerint a láztól mivel a teste lángolt.
-Te meg mit.....-kezdte volna de Harry befogta a száját és fejével Fricsre bökött, aki épp a szobában nézett körbe. Draco a vékony testnek dőlve sóhajtott.
-Szerintem elment!-suttogta, kb. 10 perc múlva. Harry egy pergamenre nézet.
-Még maradjunk egy kicsit a szobában, mert a közelben van!-dobta le a köpenyt. A magasabbik sóhajtva bólintott. -Draco...nem alszol rendesen?-kérdezte az alacsonyabb, mikor a másik lehuppant a tükör elé. Draco túl fáradt volt ahhoz, hogy megjegyezze, hogy a keresztnevén szólították.
-Valahogy folyton rémálmom van! Anya meg nem akar Álom elixírt adni, mert azt hiszi függő lettem!-sóhajtott.
-Álom elixír?-kérdezte a griffendéles értetlenül.
-Jaaah, te nem értesz a bájitalokhoz!-sóhajtott a mardekáros. -Az Álom elixírtől nem álmodsz semmit, csak alszol-felelte végül.
-Ohhh....- csak ez jutott eszébe mialatt Draco mellé huppant. Amint a tükörbe nézett, nadrágja szűk lett. Ismét.
-Te mit látsz benne?-kérdezte a jégherceg vontatottan.
-Anyut...meg aput...és....és...Dumbledort!-felelte a másik kapkodósan és hezitálva.
-Hazug!-dünnyögte a platina hajú a pálcáját Potternek szegezve. -Legilimens!-suttogta, és már látta is Harry emlékeit. Hogy Ginny szakított vele Fred temetése napján mivel, őt okolta a testvére haláláért. És hogy azt látta a tükörben, hogy Draco kényezteti, szájjal vagy kézzel esetleg farkával.
-Elég!-kiáltott fel a megmentő mire Draco feleszmélt.
-Potter, te komolyan rólam fantáziálgatsz?! -háborodott fel, felpattanva.
-Én...nem, vagyis Draco, ne haragudj!-állt fel ő is hirtelen.
-Ne merj a keresztnevemen szólítani!!!-rivallt rá.-Ne rólam fantáziálj, te perverz állat!!! Ott a Vízlipatkány vagy az az idióta Dean!-kiabálta ingerülten, ökölbe szorított kezekkel.
-Malfoy, nyugodj meg!-mondta a másik csitítóan. -Frics meg fog találni minket!!!
-Kit izgat? Potter, ez olyan undorító, mint a sárvérű anyád!-kiabált továbbra is.
-Kettőnk közül a te anyád az undorító! Hiszen halálfaló!-kiabált vissza az alacsonyabb is. Draco pár percig némán figyelte Harryt, még elszámolt 10-ig, majd hirtelen egy jobb egyenessel illette a másik orrát. Harry feljajdulva kapott vérző orrához, majd viszonzásképp a szőkére vetette magát. Birkózni kezdtek, míg a platina hajú nem kerekedett felül.
-Ezt akartad, Potter? Hogy leszorítva tegyelek magamévá?-kérdezte zihálva.
-Igeeen, ezt akartam!-kiabálta a feketeség idegesen és vörös arccal. A magasabbik erre megengedett magának egy mosolyt, majd lehajolva csókolta meg, kezeit feje mellett lefogva. Amint egy erőszakos, követelőző csókban forrtak össze, Harry felnyögött. Draco elengedve kezeit kezdte kibújtatni felsőjéből, majd egyből letámadta a felkínálkozó barna bőrt. Apró csókokkal és nyalintásokkal izgatva útját haladt lefelé. Kiváltságos figyelmet szentelve az apró, rózsás dudornak. Harry erre nagyot nyögve markolt a szőke hajába. A viharos, szürke szemű egy elégedett vigyorral haladt lefele, míg álla el nem érte a másik nadrágjának korcát. Lenézve vette észre a nem épp kis dudort a nadrágon keresztül. Idegesen dörgölte hozzá arcát a dudorhoz, és hintette tele apró puszikkal a nadrágot. Harry erre megint felnyögött, teste ívbe feszült. Ekkor csapódott az ajtó.
-Ti ketten meg mit csináltok?-csattant fel Mr. Frics. Draco felpattant, míg a zöld szemű belebújt a pulóverébe.
-Mr.Frics....én csak rajta kaptam ezt a bajkeverőt!-sóhajtotta drámaian a szöszi. Harry felpattanva lapított míg a másik elkezdte kirángatni. Frics még utánuk szólt;
-Mr.Potter, várom holnap büntetőmunkára! Mr. Malfoy, jó éjt!-biccentett a szőke felé.
-Basszus, ez az idióta is jókor nyit ránk!-mondta idegesen Harry. A szőke nevetett egyet, majd mivel kicsit szédült, megállt.
-Baszd meg!-mondta hangosan a falnak dőlve. A feketeség lefékezve húzta magához, hogy megtámassza szeretője testét.
-Jól vagy?-érdeklődött nagy, zöld szemekkel.
-Igen, kurvára, te idióta bagoly!!!-rivallt rá.
-Ba....bagoly???-kérdezett vissza értetlenül.
Draco felhorkanva nyomta falhoz egy erőszakos csók erejéig.
-Hozzád, vagy hozzám, Potter?-kérdezte fülébe suttogva.
-Én magamhoz, te meg a gyengélkedőre! Hiszen te lángolsz!-felelte a zöld szemű aggodalmasan
-Mert tűzbe hozol!-suttogta, majd megharapva izgatta fülcimpáját, ezzel kicsikarva Harryből egy nyögést.
-Draco!-nyöszörögte, mikor a szőke nyakát támadva szívta és harapta az érzékeny bőrt.
-Mr. Malfoy vagyok!-harapott egy erősebbet. Harry beleolvadt a karjaiba.
-Igen is, Mr.Malfoy!-suttogta gyönyörében, mikor szürke szemű a pulcsija alá nyúlva dörzsölte mellbimbóit.
-Jó fiú!-nyomta erősebben a falhoz, hogy a másik tüdejében alig maradt levegő. Majd újra megcsókolta, harapva, szinte tépve ajkait. Potter átkarolta a vékony derekat, néha felnyögve egy erősebb harapásra. Malfoy lejjebb csúszott, körmeit végigvezetve Harry gerince mentén. Lehúzva nadrágját kiszabadította sajgó vesszejét. Köré fonva ujjait kezdte simogatni. Harry felnyögve rogyott meg egy kicsit.
-El ne ess nekem itt!-mondta felnézve. Harry talán soha életében nem látott még ilyen szépet.
A szőke haja kicsit kócos volt, szemei csillogtak a láztól és a kéjtől, kéjtől amit ő okozott. Erre felnyögve túrt hajába.
-Mr.Malfoy...kérem..!-mondta elfúló hangon. Draco elmosolyodott majd végignyalt a kemény vesszején. Harry háta ívbe hajolt a hirtelen rátört kéjtől. Draco felbátorodva vette szájába tagját. Bár csak a felét tudta kényelmesen szájába fogadni. A griffendéles hátra vetette a fejét, amit jól be is vágott a falba. A kis aranyvérű ezen elmosolyodva kezdte mozgatni fejét. Harry kéjes nyögésekkel markolta a szőke haját, és igen csak harcolt, hogy el ne essen. De Dracot ez kicsit sem hatotta meg és gyorsított a tempón. Harry teste ívbe feszült, mikor megszívták a tagját. A gyönyörtől, mi hirtelen tört rá, lecsúszott a fal mentén. Malfoy, gyönyörének minden cseppjét lenyelve magasodott fel.
-Draco, ez csodás volt!-sóhajtotta elégedetten. Draco talán kicsit erősebben, mint akarta, rángatta be egy üres tanteremfélébe. Poros volt minden és csak pár rozoga pad volt benne meg egy tanári asztal. A szőke a tanári asztalhoz ráncigálta Harryt, majd önmagának háttal nyomta az asztalra. Az alacsonyabb felköhögött a portól, majd hátra nézett. -Draco?- nyüszített aggodalmasan.
-Mr. Malfoy vagyok!-dünnyögte a szőke majd egy üveg síkosítót varázsolva mártotta bele ujjait. Harry már csak a látványra is nyögött egyet.
-Mr. Malfoy- suttogta az orra alatt. A mardekaros egy elégedett mosollyal kezdte előkészíteni szeretőjét. A griffendéles nyöszörögve markolászta az asztal vegét.
-Lazulj el, Potter!-mondta csitítóan Draco, kedvesen végigsimítva Harry gerincvonalát. A másikat ez a kedves érintés megnyugtatta és lazított testének feszességén. Draco ekkor magát kente be és szeretőjébe hatolt, gyorsan és kíméletlenül. Harry egy halkabbat sikoltva csapta hátra fejét, mire szemüvege lerepült orráról. A mardekáros erre egy halk kuncogással kezdett mozogni egyre gyorsuló, egyenletes tempót diktálva. Harry gerince menetén megint végigsimított, de most körmeivel, ezzel pár vörös csíkot hagyva. Hamarosan Harry sóhajtozva szólalt meg:
-Mr. Malfoy, el fogok élvezni!-Draco...az az Mr. Malfoy erre hirtelen abbahagyta.-Mr. Malfoy?-hökkent meg feszengve.
-Könyörögj nekem, Potter!-mondta Mr. Malfoy buja, rekedtes hangon.
-Kérem, Mr. Malfoy...hadd élvezzek el!-sóhajtotta Harry szégyentől vöröslő arccal.
-Mim vagy te, Potter?-kérdezte verejtékes homlokát megtörölve. Élvezte, élvezte ezt a hatalmat. Lehet, hogy csak azért, mert napok óta nem aludt, vagy mert beteg volt, vagy csak a pökhendi Malfoyos vére miatt. De élvezte. Harry tudván, ez az egyetlen alkalma szerelmével, mivel a szőke nem szereti, hagyta magát.
-A szajhája vagyok, Mr. Draco Lucius Malfoy!-mondta szinte kiabálva. Draco erősen megragadva a derekát gyorsított tempóban kezdett újra mozogni.
Hamarosan mindkettőjüket elérte a gyönyör. Mintha csak áram rázná testüket. A szőke, a fekete hajú hátára dőlve lihegett, míg Harry fejét szorosan a poros, hideg asztalhoz nyomta.
-Nyertem- suttogta Draco eltávolodva Harrytől, és öltözni kezdett. A másik felegyenesedve vette magához szemüvegét, majd ő is öltözni kezdett.
-Mire célzol?-kérdezte végül kíváncsian.
-Mindig mindenben megvertél! A kviddicsben, párbajban, mindenben...most én kerekedtem föléd!-mondta a szőke vigyorogva, de egyre jobban érezte, hogy szédül. A szemüvegesnek eszébe jutottak a képek és nevetni kezdett.
-Igen, Mr. Malfoy, maga nyert!-kacsintott, majd elindult ki a teremből. Draco szorosan a fal mellett ment, hogy ha kell, megtámaszkodhasson.
-El kéne menned a gyengélkedőre!-mormogta Harry, mire Draco idegesen felhorkant.
-Fogd be, Potter!-mondta idegesen. Azért, mert most ilyen kiszolgáltatott, még megvan az a nagy Malfoy arca.
-Olyan nagy arca van!-mormogta Harry az orra alatt. Mire a szőke felmordult.
-Anyám vattacukor volt, apám meg a Nagyterem falán egy portré! Így lettem én egy nagyképű cukorfalat!-mondta végül mosolyogva.
-Mr. Malfoy én...én szeretem magát -sóhajtotta végül a nagy Harry Potter, erősen küzdve félelme ellen.
-Én is téged......Harry...
