Megcsaltam Ront! (Hermione Granger x Pansy Parkinson) (+18)

Hermione Granger vagyok. Végzős a Roxfortban. Mondhatni, iskolaelső. Mindenki azt mondogatja, ritka okos kis boszorkány vagyok. Akkor azonban EZ hogy történhetett meg?
Fáj a fejem és meztelenül fekszek egy ismeretlen ágyban. Derekamon egy vékony, női kar, hátamnak nyomódva érzem a másik melleit, és megmagyarázhatatlan okból, de iszonyúan jó érzés. Másnapos vagyok. Megfordulok, hogy szembetaláljam magam Pansy Parkinsonnal, aki egy pillanattal ezelőtt még az igazak álmát aludta, résnyire nyitott, vöröslő ajkakkal, puha, fekete haja a nyakába kúszva, jótékonyan elfedve az apró szívások nyomait, amiket valószínűleg én hagytam rajta. Most ébredezik, sűrű pillái alól elővillannak szürkéskék szemei. Meglát és elmosolyodik, közelebb húz magához és gyengéd csókot lehel a számra. Önkéntelenül viszonzom a puha puszikat, míg végül arra eszmélek, hogy nyelvünk enyhe szívással egymáshoz tapad. Keze vándorútra indul, végigsimít az arcomon, a nyakamon, enyhe szorítással rámarkol a mellemre, amitől én kéjesen nyögök bele a csókba. Én is simogatni kezdem, főként a melleivel játszok, szeretem az őket borító puha, selymes bőr tapintását. Kezdek mohóvá válni, egyik karommal átfogom a derekát, a másikkal a fenekébe markolok. Atyaég, az a fenék! Formás, kerek, se nem nagy, se nem kicsi. Ebben a pózban ő kissé fölém kerül és hogy ne nehezedjen rám, meg kell támaszkodnia a könyökén. Messzebb nem engedném, mert nem tudok elszakadni az édes ajkaktól. Lehunyt szemekkel csókolom, érzem a kezeit a testemen kalandozni, kissé megvonaglok. Egyik karom még mindig karcsú derekán pihen, míg a másik kezemmel végigsimítok a combja belsején, fel egészen a nagyajkakig, szétválasztom őket és két ujjam máris a csikóját masszírozza. Most ő nyög az én számba, szabad keze kusza tincseim közé túr, mozogni kezd az ujjaimmal ellentétesen, fokozva saját élvezetét. Már érzem, ahogy nedvessége végigcsorog az ujjaimon, s kihasználva ezt, két ujjamat arrébb mozdítom, belecsúsztatva szűk hüvelyébe. Már nem képes csókolózni, hátrahajtott fejjel nyög a szoba csendjébe. Hamar elélvez, de a vágya nem csillapodik.
- Várj, ezt visszaadom! – suttogja a fülembe vágytól eltorzult hangon, majd már csókolja is a nyakamat, lefele haladva, szájába veszi a mellbimbómat és enyhén szívni kezdi. Ujjai már az én csiklómmal játszanak, én se vagyok többre képes, mint ő az előbb, beletúrok a hajába, simogatom a hátát, nyögök és ez minden. Csókjaival már a hasamon halad lefele, belenyal a combhajlatomba, amitől meg tudnék őrülni. A következő pillanatban már a csiklómon érzem az ajkait, megcsókolja, majd nyalogatni, szívni kezdi. Közben két ujja már bennem mozog, gyengéden, pont, ahogy szeretem. Csak tudnám, honnan tudja!
Megfeszülök és elélvezek. Kezd kirajzolódni bennem a gondolat, hogy imádom ezt a csajt. Hirtelen bevillan minden. Ron, Harry, a háború, amin túljutottunk. Kiábrándulva pihegek a lány alatt és égek a szégyentől. A fejem újra lüktetni kezd. Próbálom felidézni az előző estét és rémülten villan be egy kép, ahol egy felcsatolt műpénisszel belehatolok Parkinsonba, miközben a mellét markolom.
- Mit csináltunk? – érdeklődök Pansytól. A lány megenged egy olyan ördögi vigyort felém, hogy a gyomrom összeugrik tőle.
- Mit nem? – kérdez vissza. - Annyira jó voltál… - van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő is nagyon jó volt, mert ahogy próbálok emlékezni, csak az orgazmusok sorozata jut eszembe és a kellemes, jóleső bizsergés végigkúszik a gerincemen, még a gondolattól is. Aztán ismét rájövök, hogy mit csinálok, és nem kellene, de már késő, most én vagyok felül és ismét őt csókolom. A csóknak kezd sós íze lenne és ráébredek, hogy sírok.
- Mi a baj? – tol el magától Pansy.
- Nem lenne szabad ezt csinálnom… Nekem barátom van, Ron, és ez megcsalás, akkor is, ha nem egy fiúval teszem.
Parkinson szétveti a karjait az ágyon és hidegen, talán egy kicsit dühösen is mered rám.
- Akkor menj!
- Tessék? – nézek rá megrökönyödve.
- Jól hallottad! Menj vissza Weasleyhez. Én nem mondom el senkinek, amit tettünk. Bár nagy részét úgyis tudja a fél Mardekár.
- Hogy mi? – képedek el. Aztán kezdek emlékezni…

Malfoy és Zambini odajöttek hozzám körülbelül két napja, hogy mennyiért vállalnék egy éjszakát Parkinsonnal. Elsőre pofán vágtam őket. Aztán előadták, hogy két napra rá lesz Pansy születésnapja és szeretne valami nagy őrültséget csinálni. Ők pedig ezt találták ki, hogy akkor töltsön együtt egy éjszakát egy azonos nemű sárvérűvel. Én közöltem, hogy keressenek mást, mert én foglalt sárvérű vagyok. Közölték, hogy annál jobb. De nem probléma, azért adtak egy meghívót, hogyha meggondolnám magam, akkor menjek el a bulira, amit a Mardekár klubhelyiségében tartanak. Csak tudnám, hogy jutott eszembe az az őrültség, hogy tényleg elmenjek! Normális vagyok én??? Szerintem nem. Ron hazament az Odúba, én meg itt maradtam. Nem szóltam egy szót se Harrynek, csak felöltöztem és elindultam. Amint Malfoy meglátott a buli közepén, azonnal felraktak egy színpadra, ahol egy fém rúd volt és közölték, hogy álljak neki sztriptízelni. Mondtam, hogy nem. Erre adtak egy pohár lángnyelv whiskyt. Nem tudom, mit tettek bele, de a következő emlékképem, hogy fehérneműben vonaglok az oszlopnál valami enyhén szólva erotikus zenére. Aztán a következő emlékképemben már csak egy bugyiban táncolok egy szintén hasonlóan hiányos öltözékű Pansy Parkinsonnal, smárolunk, egymást simogatjuk, a mardekáros fiútömeg meg visítva éljenez. Szerintem páran még a faszukat is kiverték ránk. Aztán a következő emlékben már Pansy ágyán vonaglok, hüvelyemben egy óriási vibrátorral, amit Pansy mozgat. Aztán egy felcsatolható műpénisz is előkerült… Ami rajtam volt… Megdugtam Pansyt… És élveztem… Őrült módon élveztem… És ő is. Mi lesz ebből? Ron nem jön vissza holnapig. Én meg nem fogom tudni lemosni magamról ezt az egészet. Nem fog megbocsátani, én se bocsátanék meg magamnak. MI A FRÁSZÉRT JÖTTEM EL A BULIBA??? Mert felizgatott a gondolat, hogy milyen lehet egy lánnyal – vonyít egy idegesítő hang a fejemben, aminek az idegesítő tulajdonságát csak fokozza, hogy igaza van. És mennyire jó volt! – Ó, hogy hagyná abba a nyilvánvaló tények hangoztatását!

Hangosan felnyögök és leroskadok Pansyra, arcomat a mellei közé temetve. Ő karjait a hátam köré fonja. Kicsit oldalra fordítom a fejemet, hogy kapjak levegőt, majd gyengéd puszit lehelek a számat súroló mell oldalára.
- Na, mi újság? Nem mész? – kérdezi Pansy, és a sértettséget még mindig kiérzem a hangjából.
- Nekem már mindegy – suttogom lehunyt szemekkel. – Ezt úgysem úszom meg, Ron ki fog dobni, Harry pedig szóba se fog velem állni. Legalább van kép is arról, ahogy egy szál bugyikában faljuk egymást a színpadon? Egyáltalán honnan volt olyan színpad? És honnan szereztél ilyen mugli kiegészítőket a szexhez?
- Van róla kép. És Dracoék meglepetése volt az egész. Tőlük kérdezd. De nyugi, a képet nem fogjuk mutogatni, mert rám nézve is szégyen. Szóval nyugodtan letagadhatod az egészet – próbálja közömbösnek tettetni magát, de érzem, hogy feszült és sértődött.
- Mi lenne, ha minden kiderülne? – kérdezem, kissé feljebb kúszva az ágyon, hogy a szemébe nézhessek. Ő állja a tekintetemet, elsőre nem szól semmit, csak hallgat, így megismétlem a kérdést: - Mi lenne, ha kiderülne minden? Ha én felvállalnám, hogy megtettem és jó volt veled és még mindig kívánlak? – belecsókolok a nyakába, hogy nyomatékosítsam a dolgot. Felnyög, majd végre válaszol:
- Nem lehet… Én halálfaló vagyok… voltam…
- És? – már csókolom is, egyre vadabbul, simogatom, ahol csak érem, sőt, már be is fészkeltem magam a lábai közé. – Hol az a műfasz? – kérdezem, nem is ügyelve a kifejezésemre. Tudom, hogy vulgáris, de ettől csak még izgatóbb az egész. Ő kaján vigyorral nyúl be a párnája alá és húzza elő az eszközt. Nem is emlékeztem, hogy dupla, vagyis az egyik fele bennem kell, hogy legyen. Nem engedi, hogy egyedül csináljam, felül és az ujjaival izgatni kezd, miközben a hasamat, szeméremdombomat csókolgatja. Mikor érzi, hogy kellőképp nedves vagyok, úgy dönt, hogy kicsit továbbhúzza a dolgot, míg végül én ripakodok rá:
- Édes, használd már azt a csodát ott a kezedben! – ekkor a megfelelő oldalával óvatosan belém hatol. Kicsit megmozgatja, ami annyira jó érzés. Azonnal elkezdem becsatolgatni, s amint rögzítve van az eszköz, máris visszalököm Pansyt az ágyra. Ahol érem, ott csókolom a testét. Ó, mennyire más érzés az ő hófehér, puha, selymes bőrét csókolgatni, mint Ron nap barnította, férfias mellkasát és kemény hasfalát! És ez a másság most valahogy jobban tetszik. Ujjaim már megint a csiklójával játszanak. Érzem, ahogy lüktet az apró, húsos kis dombocska, hallom, ahogy gazdája kéjesen nyöszörög és a nevemet nyögdécselve kér, hogy csináljam már. Elhúzódom, mozgásomtól a hüvelyembe helyezett szerszám aprócska örömöket okoz. Szemügyre veszem „páromat”.
Pansy hanyatt fekszik az ágyon. Piheg, vállig érő, fekete haja legyezőként terül szét a párnán, sötét pillái alól vágytól hevült, csillogó acélszín szemek figyelnek engem. Arca máskor egy rókára emlékeztet, azonban most semmi sunyiság nem látszik rajta és nekem csak egy dolog lüktet az agyamban: „Szexistennő”. Orcáin enyhe pír, ajkai vörösek, duzzadtak, fehér fogaival egyik, vékony ujját harapja. Másik keze két csodálatosan formás, feszes melle között pihen, mellbimbói egyértelműen mutatják izgatott állapotát. Mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, hasa puha, de lapos, selymes bőrrel borítva, amit annyira szeretnék még egyszer végigcsókolni. Formás, vékony lábai terpeszben, köztük én és most megigézve nézem borotvált nemi szervét. Annyira szeretnék már belehatolni, látni, ahogy megfeszül és hallani, ahogy nyög a gyönyörtől. Elgondolkodom, hogy ha egy felcsatolható vibrátor van rajtam, akkor nem kellene-e rezegnie. Kissé elpirulok, és szégyen-nem szégyen, megkérdezem. Pansy felnevet, de cseppet sem gúnyosan.
- Ezt tegnap is megkérdezted. De nem baj, sejtettem, hogy nem fogsz rá emlékezni. Ez egy megbűvölt mugli cucc, a mi mozgásunktól függően okoz kéjt. Elvégre is, a pasik farka sem rezeg, hanem attól függ, hogy használja. Ha jól mozogsz, neked is ugyanolyan jó lesz, mint nekem – mosolyog rám, egész szelíden, ugyanakkor a szemében könyörgés csillan, ahogy megérzi játékos ujjaimat a nagyajkai körül. Csak cirógatom, de látszik rajta, hogy már megőrül. – Mi lesz már? – nyögi türelmetlenül.
Elborul az agyam és olyan szadista hajlamról teszek tanúságot, amiről nem is tudtam, hogy bennem van.
- Könyörögj! – felelem ördögi vigyorral.
- KÖNYÖRGÖM! – kiáltja azonnal, én pedig a hüvelyéhez illesztem a külső részt. Lassan, óvatosan hatolok bele, majd először lassú ritmust diktálva kezdek mozogni. Igaza volt, én is ugyanezt érzem. Kezdek gyorsítani. Minden egyes mozdulatnál megmozdulnak a mellei is… Merlinre! A világ legszebb mellei, állítom. Nem állom meg, hogy ne hajoljak le hozzájuk, ne vegyem a számba a mellbimbóját és ne kezdjem el enyhén szívogatni. Ő ismét a hajamba túr, közben folyamatosan mozgok. Egyszer csak egy váratlan mozdulattal megfordít bennünket, már én vagyok alul, ő felül. Lovagol rajtam én pedig kényelmesen, két kézzel masszírozom a melleit. Fölém hajol, hogy megcsókolhasson, én pedig kezeimet a fenekére csúsztatom, és mindkét kézzel rámarkolok. Majd el is engedem, de nem húzom el a kezemet, csak simogatásba váltok át. Vadul csókol, harapdálja a számat, fáj is kissé, de nem törődöm vele. Érzem, hogy mindketten megtaláltuk a legérzékenyebb pontunkat. A kezeim felfedező körútra indulnak, mintha minden egyes négyzetcentiméternyi bőrfelületet meg szeretnének érinteni. Belenyögünk a csókba és lassan sötétség borul az agyamra és csupán egy pont létezik már számomra: a saját g-pontom. Valószínűleg Pansy ugyanezt élhette át, mert egyszerre élvezünk el. Rám omlik, hüvelyében még mindig ott a műpénisz. Mint ahogy az enyémben is.
Megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy soha nem akarom levenni ezt a szerszámot. Majd az is, hogy Pansyvel akarok maradni, örökké. Minden egyes nap újra és újra átélni ezt az egészet, őt ölelve elaludni és az ő karjai közt ébredni. Vele semmi nem abszurd. Olyan perverziókat is kipróbálhatok, amikre eddig gondolni se mertem volna szégyenérzet nélkül, vele meg természetesnek hat. Őrület. Gyengéd is, vad is egyszerre, tudja, mikor mi kell. Ron vagy nagyon durva, vagy olyan lagymatag, hogy el tudnék aludni szex közben. Hirtelen ismét bűntudatot érzek. Különös, hogy ennek hatására mégsem eltolom magamtól Pansyt, hanem épp az ellenkezője: jobban magamhoz szorítom. Lassan lefordul rólam, végig simít a hasamon, majd keze megállapodik a mellemen. Hüvelykujjával cirógat, nem izgatóan, hanem megnyugtatóan. Lágy, könnyed csókolózásba kezdünk, tudjuk, hogy nem lesz belőle szex, de most csak a finomság, a gyengédség és a csók a lényeg. Amolyan levezetés. Cirógatások, összebújás, puszik. Másra már nincs szükségünk.
A fenébe Ronnal! Ezt mikor kapnám meg tőle? Ő szex után egyszerűen kiugrik az ágyból, elmegy zuhanyozni, felöltözik, majd közli, hogy mennek Harryvel ide meg oda. Én meg most jövök rá, hogy nekem ERRE van szükségem. Lustán, összebújva fekszünk az ágyon, egy-egy csókot lehelve a másik arcán valahova. A szemünket se nyitjuk ki. Én még mindig érzem a hüvelyemben az eszközt. Nem zavar. Akár aludni is tudnék vele.
- Mikor jön vissza? – hallom Pansy hangját.
- Ki? – kérdem morcosan.
- Hát Weasley.
- Ja, hogy ő… - persze, ki más is lehetett volna… - Holnap. Este.
- Addig velem maradsz?
Kipattannak a szemeim és Pansy kérlelő tekintetével találom szemben magam.
- Sárvérű vagyok – szúrom oda gúnyosan.
- Tudom. A legidegesítőbb, legstréberebb, legnaivabb, leggriffendélesebb, legőrjítőbb, legszexibb sárvérű, akit valaha is ismertem – mosolyog. – Csak nem tudom, Malfoy hogy tudott rávenni erre az egészre – fűzi hozzá motyogva, elkomoruló arccal. Majd hirtelen riadtság költözik a tekintetébe. – Ugye nem kapsz érte pénzt?
Felháborodok.
- Csak nem képzeled! – aztán eszembe jut. – Mondjuk Malfoy felajánlotta. De nem fogadtam el. Izgatta a fantáziámat a dolog. Azért jöttem el. Azt mondta, szeretnél valami őrültséget csinálni. Azt hiszem, összejött.
- Tényleg ezt mondta? – képed el ágyasom.
- Miért, nem ez az igazság?
- Nem – rázza a fejét, én pedig kérdőn nézek rá. – Az igazság az… hogy… - elvörösödik. – Hogy ötödikes korom óta szerelmes vagyok beléd, Hermione Granger.
Nem hiszek a fülemnek. Ezt nem mondhatja komolyan. Hangot is adok kiakadásomnak:
- Ezt nem tudom elhinni. Akkor miért szekáltál annyit?
- Mert tudtam, hogy nem lehetsz az enyém soha. És azt hittem, ha eljátszom, hogy gyűlöllek, akkor talán a végére tényleg meggyűlöllek. És nem lesz olyan nehéz.
Látom rajta, hogy igazat mond és szégyelli magát. Én pedig… furcsa mód, boldog vagyok. Pár percig nem szólok semmit, csak meredek a lányra. Végül nem bírja a tekintetemet és felül.
- Megijesztettelek? – kérdezi, hátat fordítva nekem. Én szélesen elmosolyodom, de ő ezt nem láthatja. Megcirógatom a hátát, mire bizonytalanul megfordul. Lehúzom egy gyengéd csókra.
- Holnap este beszélnem kell Ronnal.
- És utána? – kérdezi Pansy.
- Utána – itt elakad a szavam. Látom a szemében a reményt és olyan gyönyörűen ragyog tőle az egész nő, hogy nincs kedvem már beszélni se, csak gyönyörködni benne. Végül megerőltetem magam, hogy befejezzem a mondatot: - Ha akarod, akkor…
- Mindennél jobban! - kiáltja és a nyakamba ugrik. Mint egy kisgyerek, aki megkapta a vágyott ajándékot. – Annyira, de annyira szeretlek! – susogja boldogan. Magamhoz ölelem, és azt kívánom, bár sose múlna el ez a perc.
- Azt hiszem, én is elég közel állok hozzá, hogy őrülten beléd essek, Pansy Parkinson- felelem halkan. Sokáig fekszünk így, beszélgetünk is. Aztán lassan kikászálódik az ágyból.

Pansy megáll a szekrénye előtt, gondolkodva, milyen ruhát húzzon. Szombat lévén nem kell egyenruha. Nekem mondjuk meztelenül is megfelelne, legalább nem kell a ruháival bajlódni, hogy bármikor… hm… magamévá tegyem? Nem a legjobb, de nem tudom másképp kifejezni… Nézem formás fenekét, miközben én is kimászok az ágyból és rájövök, hogy még mindig nem csatoltam le a segédeszközt. Ez azonban most épp kapóra jön. Odaállok mögé, hátulról átkarolom, és már játszok is a melleivel. Ő hátrahajtja a nyakát, én pedig kihasználva a lehetőséget, belecsókolok a nyakába.
- Dőlj előre kicsit! – súgom a fülébe. Ő szót fogad, és megtámaszkodik a szekrényben. Én először az ujjaimmal térképezem fel a terepet. Jó, nedves. Odahelyezem a műpéniszt és tolni kezdem. Kéjes, artikulálatlan nyögések hagyják el szánkat. Ez most nem a vadságról szól, hosszú menetet tervezek, gyengédséggel és örömmel. Melleit simogatom, majd kezeim megállapodnak gömbölyű csípőjén. Tetszik ez a póz, Pansy háta gyönyörű ívű. Nem gyorsítom a tempót, kiélvezem ezt az állapotot és Pansynek is tetszik. Csak ki-be. Szépen, lassan. Aztán érzem, hogy megtalálom a g-pontot, innentől muszáj bevadulni. Itt már Pansy is másképp áll, már egészen pucsít, hogy jobban hozzáférjek. Egy ismételt közös orgazmus után kiegyenesedik, majd háttal nekem dől, puszit nyomva az arcomra.
- Eszméletlen vagy! – jelenti ki, vigyorogva. Boldog. Nagyon. És én is az vagyok. Lecsatolom magamról a kétoldalú megbűvölt vibrátort.
- Elmegyünk fürdeni? – kérdezem.
Mikor Ronnal mentem fürdeni az egyet jelentett azzal, hogy szexeltünk a zuhany alatt, aztán sietve megfürödtünk és mentünk dolgunkra. Pansyvel más. Vele tényleg egymást mostuk, nem volt szex, csak csókolózás. Végül teljesen tisztán álltuk a zuhany alatt, összeölelkezve és élveztük, ahogy folyik rajtunk a víz. Nagy nehezen kimásztunk alóla, megtörölköztünk és felöltöztünk. Ekkor néztem rá az órára. Délután fél egy volt. A Nagyteremben ilyenkor már nem lehet enni. És valószínűleg Harry is keres. Nincs kedvem visszamenni hozzá. Ronhoz végképp nincs, bár addig még van csodás huszonnégy óra az én gyönyörű csajommal. Merlin, segíts… Ez olyan fura így. És mégis… valahol annyira természetes…