II. rész - Mélyről jövő gyűlölet
Draco Malfoy elgondolkodva figyelte az előtte szipogó, vézna fiút. Unokaöccse már tizenötödik évét töltötte a nyáron, de ez termetére semmilyen kihatással nem volt látszólag, csupán szőkésbarna haja verdeste a derekát kissé kócosan. Hatalmas, könnyes zöld szemeivel elkeseredetten pislogott rá szögletes, fém keretes szemüvege mögül, és a remegő, húsos ajkak most az összepréselődéstől kiszélesedtek. A tábornokot a fiú határozottan egy kis békára emlékeztette.
- Sajnálom, Scorpius. A szüleid nagyon jó emberek voltak.
A fiú csak bólogatott, majd egyszerűen odalépett és az erős mellkasnak dőlt. Draco egy fejjel magasabb volt tőle és még mindig nem tudott túllépni a fiú külsején. Tétován lapogatta meg a fiú hátát, majd megköszörülve torkát beszélgetést kezdeményezett:
- Mostantól… Én fogok rád vigyázni… És Harry.
- Ő a feleséged, nem? – kérdezte a hosszú hajú kissé rekedten.
- Őőőő… valami olyasmi – hagyta rá, mivel a meleg házasság szociális és erkölcsi vonatkozásaira nem most akart kitérni. – Velünk fogsz élni a bázison. Legalább… egy kicsit edzel majd… ahogy elnézem, rád fér… - halkan nevetett kicsit, de mikor a békaszemek dühösen rámeredtek, elhallgatott.
- Nem akarok edzeni – jelentette ki határozottan a fiú. – Nem jeleskedem a fizikai erőnlétet igénylő tevékenységekben és előre jelzem, a jegyeim is rosszak. Szóval nem akarok csalódást okozni. Ne táplálj nagy reményeket irányomba.
Draco döbbenten figyelte a dacos kis jelenséget. Ahhoz képest, hogy semmire sem jó, elég nagy a szája.
- És akkor mégis mihez akarsz kezdeni? Az EH-ba nem vesznek fel csak úgy, még akkor sem, ha Malfoy vagy.
- Nem akarok az EH-ba menni. Zenélni akarok.
- Hogy mit csinálni?! – a katona magán kívül volt. Leroskadt egy karosszékbe és hajába túrva, kétségbeesetten pislogott leendő csemetéjére. – Rocksztár akarsz lenni?! – a hosszú hajból következtetett erre a bődületes baromságra, de szerencséjére Scorpius megrázta a fejét.
- Nem. Én tubán és fuvolán játszok. Előbbivel rezes bandában, utóbbival orchestrában szeretnék zenélni.
Az idősebb Malfoy úgy érezte, menten elájul. Komolyan? Egy Malfoy?! Ennyire mugli tevékenységgel?! Mi történt a világgal?!
- És ehhez anno a szüleid mit szóltak? – kérdezte végül utolsó mentsvárként. Talán Cielre hivatkozva meggyőzi a fiút, hogy mégis az Egyesített Hadtesthez csatlakozzon.
- Támogatták.
Ennyi. Vége. Nem kényszerítheti egyelőre a gyermeket, szóval úgy kell tennie, mintha elfogadná. De nem fogja. Neeem, ne is várja a világ, hogy ő majd belenyugszik egy zenész Malfoyba! Soha!
- Akkor… szedd a holmid… menjünk… - sóhajtott végül.
***
Harry mosolyogva fogadta a gyermeket. Megmutatta, melyik lesz az ő szobája és biztosította róla, hogy ha bármire szüksége van, hozzá mindig fordulhat. A fiú halványan elmosolyodott, bólintott, majd magára zárta az ajtót.
- Elég különc – jegyezte meg férjének, miután visszatért az irodába.
- Tudom – felelte a szőke, fel sem nézve a papírokból.
- Nem egy katona alkat…
- Nem… Tubázik… Meg fuvolázik…. Nem tudom, balettozni nem akar?!
A zöld szemű halkan felkuncogott, majd a másik ölébe csusszanva kényszerítette, hogy szünetet tartson a munkájában.
- Ugyan, édes! Nehogy pont te ítélkezz felette, ha esetleg… más, mint a többi…
Draco értetlenül pislogott élete párjára.
- Mármint?
- Hát… tudod…
- Nem, nem tudom…
- Hát hogy… meleg…
- Ja! – a katona fejére kiült a megvilágosodás.
- Ja.
- Gondolod, hogy meleg?
Harry megvonta a vállát, majd előre hajolva lágy csókolózásba feledkezett. Pár perc múlva azonban ő szakította meg a csókot és a másik ajkaira morogta:
- Jut eszembe… Mondd meg Bulstrodenak, hogy ha még egyszer Mrs. Malfoynak hív, levágom a tökeit és utána csak Bulstrode parancsnok kisasszony lesz a neve!
Draco felnevetett, ahogy elképzelte a nagydarab, bajszos férfit rózsaszín királylány ruhában.
***
George M. Weasley, azaz teljes nevén George Marcus Weasley még utolsó simításokkal kifényezte fejének leborotvált részét és egy merevítő bűbájjal a középső részen nőtt vörös tincseit taréjba rendezte. Elégedetten pillantott tükörképére, miközben felcsatolta szegecses karkötőit, majd a hátára vette a gitárját és letrappolt a hatalmas ház széles lépcsőjén.
- Elmentem! – kiabált egyet, remélve, hogy senki se hallja, aki meg mégis, az nem ér oda időben, hogy feltartsa. Azonban Angelina Weasley, az édesanyja véletlenül pont akkor lépett a hallba és meglátta a szökni készülő ifjú punkot.
- Állj csak meg! – szólt rá szigorúan, mire a fiú fintorogva megtorpant. – Hova mész?
- Bandázni – jött a tömör felelet.
- A húgodat miért nem viszed?
- Azért anya, mert ő a húgom. És nem a haverom. És tizenhárom éves. Miért kellene magammal vinnem?
- Jaj, mert te olyan öreg vagy…
- Három évvel idősebb. Pont elég, hogy ne legyünk egy társaság.
- Miért nem szereted a húgodat?
- Anya! Én szeretem, de mit szeretnél? Hogy ő is olyan punk legyen, mint én? – fakadt ki kétségbeesetten. Édesanyja annyira szerette volna, ha jó viszonyban van a két testvér, hogy nem tűntek fel neki az alapvető különbségek. Például, hogy George egy rosszalkodó punk fiú, míg Celine egy igazi, rózsaszín kislány. Így persze gyakran fulladt veszekedésbe a „Miért nem viszed a húgodat is?” kezdetű párbeszéd, de ez nem tántorította el attól, hogy újra és újra velekezdjen.
A Weasley család ezen ága igen nagy hírnévnek örvendett. A Weasley Varázs Vicc Vállalat igazi multivá nőtte ki magát, nem csupán a londoni Abszol úton, hanem Roxmortsban is nyílt már üzletük és több külföldi varázsfaluban vagy épp varázsutcában is. Az ikrek hatalmas villákban laktak családjaikkal együtt és igyekeztek minden jót megadni gyermekeiknek. George kisfia, Fred még alig töltötte a hármat, de már két Éjszárny versenyseprűt tönkretett, most a harmadikat nyűtte, Fred fia, George pedig hát… a külseje jól mutatta a szülői szigor hiányát. McGalagony professzor először elsápadva küldött baglyot a szülőknek, mikor meglátta, hogy a fiú felnyírt, egyébként hosszú vörös tincsekkel ment órára. De mivel semmi következménye nem lett, a piercingeket és tetoválásokat már szó nélkül hagyta.
Hogy mi a közös George M. Weasleyben és Scorpius Draco Malfoyban? Az egymás iránt érzett gyűlölet. A vörös hajú az iskola legnépszerűbb diákja címnek örvendett, mindenki a barátja akart lenni, minden lány szerelmes volt belé. Ő vezette a Griffendél kviddics csapatát, fogóként, kisportolt testtel és szép arccal rendelkezett, barna szemei okosan csillogtak. Gitározott és sokat rosszalkodott, ennek ellenére az órákra rendszeresen tudott készülni és jó minősítésnél rosszabbat soha nem kapott. Scorpius azonban visszahúzódó fiú volt, egyedüli barátjának Noel Longbottomot tudhatta, aki dadogott, de kürtön és trombitán játszott, így a közös érdeklődési kör miatt legjobb barátokká váltak az évek során. Mindketten Hugrabug házba tartoztak, habár ez a tény az elején kissé megrázta a Malfoy családot, de végül kiheverték, hogy az évezredek óta tartó Mardekár tagság megszakadt. Persze, senki nem fejezte ki azon véleményét, hogy az egészről Astoria tehetett.
A szótlan, várakozáson felüli osztályzatokért küzdő diák felkeltette George érdeklődését és igazán szórakoztató játéknak találta, hogy a fiút a lehető legtöbb alkalommal és szinte mindenhol megalázza. Így lett a közös pont az egymás iránt érzett, mélyről jövő gyűlölet.
