Gyűlölt másság (A girl like me)
Igaz történet alapján.
Gwen Araujo (a történet főhőse) 1985-ben született fiúként (Eddy) Amerikában. Kiskorától kezdve női öntudattal élt - próbált élni - ami persze nem ment könnyen. 17 éves korában meggyilkolták.
Minden más spoiler lenne a filmre nézve.
A film története két szálon fut: az egyik a borzalmas, kiakasztó jelen, a tárgyalás, ahol a gyilkosainak a sorsa felett döntenek. A másik szál Gwen élete. Ritka alkalmak egyike, amikor a színész - szerintem - nincs olyan szép, mint az eredeti személy volt. Legalábbis rákeresve Gwenre, egy kifejezetten szép arcú személyt találtam, míg a színész arca számomra kicsit erőltetett. Ez engem csak azért bosszant valahol az agyam kiscsücskében, mert a transzfesztitákat, transzszexuálisokat így is folyton egyfajta torz képként festik le, ami szerintem egyáltalán nem igaz. Inkább a Transzamerika -féle tanulhatsz tőle karaktert tartom hitelesnek. Legalábbis amikor egy férfi testbe született nőről beszélünk, az szerintem nem csak a tökönrúgott hangszínt és a borzasztó smink ismereteket foglalja magában és a kitömött melltartóra idomtalanuls feszülő flitterruci sem meríti ki a nőiesség fogalmát. Gwen a történet szerint szintén nem ebbe a kategóriába tartozott. Számomra a film egyik legütősebb jelenete az volt, amikor az anya sírva magyarázni kezdte, hogy tudta-e, hogy létezik vízálló szempillaspirál. Make up miatt még úgy nem hatódtam meg, mint ott.
Azért volt ez jelentős, mert ezzel jelezte az anya, hogy nem akarja már megváltoztatni őt, elfogadja, olyannak, amilyen. És ez '99-ben még reális is így, hiszen az internet előtti ősidőkben valóban nem volt ez olyan egyértelmű.
De az egy dolog, hogy Gwen arca nem illik a szerephez, mert ettől függetlenül a színész szerintem kihozta magából a maximumot és nagyon hitelesen adott vissza egy olyan személyt, aki nem képes felfogni, mi a baj az ő másságával. Összességében véve mindenki jól játszik a filmben. A jelenben játszódó részek alatt a gyilkosok védőügyvédjét addig tudtam volna ütni, amíg mozog és hacsak nem gerinc nélkül született, akkor ez a színészi teljesítmény csúcsa.
Viszont ez a film nem fogja megerősíteni az emberiségbe vetett hitedet. Sok film foglalkozik a másség külfönféle feldolgozásával, azonban ez a film egy dolog miatt fordítja ki a gyomrod: ez nem egy liberális emberjogi aktivista élénk képzeletéből kipattant tanmese. Ez megtörtént. Gwen Araujo élt, 17 évig, aztán öt órán keresztül folyamatosan verték, rugdosták, fojtogatták, majd elásták a kertben és végül elmentek palacsintázni. Nem tanúsítottak megbánást és nem ítélték el őket gyűlölet bűncselekmény (hatecrime) miatt. Ez egy nagyon fontos dolog. Ugyanis hiába minden tervezettség és előre megfontoltság, a bíróság úgy ítélte, hogy Gwen nem azért halt meg, mert transznemű volt. Ezt majd egy másik film (Gyilkos előítélet) kapcsán kifejtem, hogy miért is annyira kiborító.
Azonban a mássággal foglalkozó filmek elittjének van egy közös vonásuk: akármekkora bunda is nőtt a néző szívére, akárhány filmet nézett meg addig, de van egy pont, amikor elveszett kisgyerekként bömböli tele a 100-as papírzsepi csomagot és ez a pont itt is jelen van. Ez pedig az, ami a temetésen történik. Nem lövöm le, de elmondhatom: megpróbáltam utána nézni, hogy igaz-e, de nem találtam róla semmit. Remélem, hogy megtörtént.
Illaberek, nádak-erek, a motorosok jó emberek! ;)
Összességében véve: muszáj látni (YT), mert az igaz történetes szent háromság egyike. (Három ilyen történet volt: Gwen Araujo, Matthew Sheperd és Teena Brandon, mindháromról készült film és fogok is róluk beszélni.) A történetek során a legszomorúbb, hogy Gwen és Matthew is olyan erőteljes szimbólummá vált, hogy temetéseik/tárgyalásaik tüntetésekké fajultak, nem törődve a gyász intim mivoltával, mintha ezen emberek hozzátartozóinak nem lenne joguk igazsághoz, fájdalomhoz.
Ajánló: (Nem találtam official trailert.)
https://youtu.be/hYm0RSEkPoU
