Románc az Akatsuki főiskolán Part I.
DISCLAIM: Ezt a történetet megtörtént események inspirálták, tehát nyomokban valós eseményeket is tartalmaz. Annak érdekében, hogy senki személyiségi jogai ne sérüljenek, a Naruto Shippuden c. anime karaktereit használtam, mind leírásban, mind nevek tekintetében, de személyiségük csak annyiban hiteles, amennyiben az eredeti személyek személyisége hasonlít rájuk. A két főszereplő, Itachi és Deidara, mind külsőre, mind személyiségre erősen emlékeztetnek az eredeti karakterekre, ez indokolta a választást. A képek mindenhol csak illusztrációk, nem saját munkák, minden jog az eredeti alkotóknak fenntartva!
Az időpontok nem hitelesek, hasraütés szerűen irom oda, inkább díszként funkcionálnak.
Konan Naplója 2010. 09. 20.
Kedves Naplóm!
Itachi és Pein szobatársának lenni az Akatsuki főiskolán egy élmény. Ezek ketten nagyon hülyék. Egy dolog, hogy senki mást nem tudok elviselni ezen a fiúbrancson kívül, de néha elgondolkodom, hogy ők ilyennek születtek, vagy ezt tanulták valahol? Ma reggel pl. arra ébredtem, hogy Itachi beugrott Pein mellé, mindketten alsógatyában, és igen heves szexet imitáltak, ami a takaró alól kilógó meztelen felsőtestek miatt nos... Hm... Nem tűnt annyira viccnek. Peinről tudom, hogy hetero, egy végtelenül romantikus alkat, aki folyton szerelmes és hős lovag, de Ita miatt kezdek aggódni. Persze, testi ereje is indokolná, miért is nevez minden pasit a k*rvájának, de amióta kibékítettem Deidaraval (eredetileg utálták egymást mint a sz.... szép időnk van) azóta megbolondult.
Mondjak példát? Tegnap este szokásos "klubgyűlés" volt a szobában, ami azt jelenti, hogy a brancsból MINDENKI itt volt. Mondom MINDENKI. Kivéve Dei-t és Zetsut, de Zetsu egy elég felemás személyiség és időnként nem a barátunk, időnként meg igen, szóval ő nem egy alapértelmezett személyiség. Azonban Dei már nagyon a csapat részévé vált. Itachi, a csapat szíve, szokás szerint vitte a témát, ment a sóder, majd nyílt az ajtó és belibbent őfelsége. Erre Itachi kifogyott a szóból, nagy, ragyogó szemekkel bámult a pironkodó szőkére, majd odament és megölelte. Ez eddig még senkinek se tűnt fel, de mikor az ölébe rántotta, az már kicsit kezdett gyanús lenni. És onnantól senkinek nem mondott "Megb*szlaaak!" jellegű poénokat, senkivel nem foglalkozott, csak az ölében vörösödő, annyira egyébként nem tiltakozó szőkével....
És most egy pillanatra álljunk meg és tisztázzunk pár dolgot.
Itachi és Deidara tavaly még utálták egymást. Nem kicsit, nagyon. Köptek egymás után. Aztán egyik bandázás alkalmával elrángattam mind a kettőt és azt mondtam, a szent cél érdekében fogják be. Erre egyszer csak hátrafordulva annyit látok: Ita és Dei egymás mellett bandukolnak, szégyenlősen beszélgetnek, Deidara meg zavartan türkéli szőke tincseit a füle mögé. Aztán kedvenc fekete hajúm támadásba lendült, bevetette a nehéztüzérséget, és szó szerint udvarolni kezdett.
Itachi nagy skalpgyűjtő volt világ életében, tudja, hogy kell elérni azt, hogy a csaj már attól elaléljon, hogy foglalkozik vele. Sajnos nem tudom a taktikát, mert én is lány vagyok és én is áldozatául estem. De szerencsére nálunk aztán világraszóló barátság lett a dologból és nem gyűlölködés. Egyébként semmit nem akar utána a lányoktól, főleg, mivel otthon mennyasszonya van. Utáljuk a csajt rendesen, mivel mindig belerondít a legjobb bulikba. Illetve belerondított, de amióta Deidara meglibbenti hosszú szőke tincseit és szégyenlősen rámosolyog erre a mamlaszra, azóta megbabonázva kinyomja a telefont "majd visszahívom" felkiáltással. Igen, ez is fura.
Deidararól azt kell tudni, hogy mivel vékony, kicsit sem férfias testalkat, így nagyon sérülékeny, hatalmas önérzete van. Azonnal ütni akar, ha valaki beszól neki, mert be akarja bizonyítani, hogy topmodelleket megszégyenítő teste és derékig érő szőke tincsei ellenére ő még pasi. Egy ideig ennek érdekében az arcszőrzettel is próbálkozott, de szerencsére Itachi jótékony hatására (legalábbis én annak tulajdonítom) ezzel felhagyott. Ettől függetlenül kis művész alkat, annak ellenére, hogy a suli strébere, szeret bőrdíszműves cuccokat készíteni és fafaragással is foglalkozik. Szintén van mennyasszonya - vagy mije - de láthatóan nem szereti. El se tudom képzelni, miért van vele, mert folyton panaszkodik.
Szóval mikor ez a kettő végre békét kötött és összebarátkozott, hirtelen azt vettük észre, hogy Itachi udvarol. Ó, igen, a vén kandúr észrevehetetlen támadásai külső szemmel nagyon is észrevehetőek. Az apró érintések, mosolyok, mondatok, fél mondatok, amikkel egy hatalmas illúziócsapdába zárja a másikat. Teremt neki egy párhuzamos dimenziót, ahol az áldozat elfelejti, mi a valóság és hirtelen olyan elképzelhető lesz az, hogy ő és Itachi. És ha egyébként eszébe se jutott volna hajtani rá - lásd én - akkor is azt hiszi, hogy szerelmes belé! És hát igen, ezt mi kívülről nagyon is jól láttuk. Láttuk, ahogy Deidara tekintete elhomályosul az apró, alig észrevehető kis trükköktől, arcára bamba vigyor költözik, majd mikor egy pillanatra kitisztul az agya, bepánikolva rohan vissza saját szobájába, de előtte még elmagyarázza Itachinak, hogy ha nem veszi le a kezét az ő seggéről, de rögtön, akkor ő bizony feldugja neki a kétajtós szekrényt. Itachi pedig csak vigyorgott az ő rémületén. Na, igen, Deidara elég erősen küzdött az ő illúziója ellen, próbált a valóságban maradni és nem behódolni a copfosnak. Csakhogy ezzel annyit ért el, hogy Itachi tényleg érdeklődni kezdett utána és a skalpgyűjtést Hard fokozatba tette. Na ott már teljesen kiakadtunk. Én néha azon agyaltam, hogy amit ő csinál szegény fiúval, az nem tartozik-e bele véletlen a megcsalás kategóriába. Amikor tudta, megérintette, megölelte, megsímogatta és szegény fiú elveszett. Remegve várta a másik minden mosolyát és nekem a szívem szakadt meg érte.
Az egyik iskolai rendezvényen végül tetőzött a dolog, Itachi ugyanis olyat tett, amit nem kellett volna. Mint sok helyen máshol, nálunk is divat volt a kamuesküvő, amikor is az egybekelt pár (ez időnként egy fiú és egy üveg sör volt) kaptak egy papírt arról, hogy Kakashi atya (a srác, aki eredetileg tartotta az esküvőt, legalább olyan perverz volt, mint Kakashi) előtt örök szerelmet fogadtak egymásnak. Nem nehéz kitalálni, mi történt. Deidara épp egy kisebb féltékenységi rohammal küzdött, mikor elegem lett és felcsattantam:
"Nekem nem kell Itachi, ő csak a tiéd, csak téged szeret, csak hagyjál már!"
És ekkor szerencsétlen szőke felpillantott a vele szemben ülőre (soha nem felejtem el azokat a reményteli szemeket) és Itachi elvigyorodott és furán csillogó szemekkel azt mondta: "Igaza van." A mellettem ücsörgő majdnem lefordult a padról. Elvörösödött, és boldogan vigyorgott, meg levegőt is alig kapott és akkor már tudtam, hogy hülyeséget csináltam. Itachi nem lehet szerelmes. Folyt tovább a beszélgetés és egyszer csak azt vettem észre, hogy Ita megfogja a vékony sápadt kezeket és a kék szemekbe bámulva kimondja a gyilkos mondatot:
"Hozzám jössz feleségül?"
Dei nem tudta, hogy az általa oly boldogan rávágott igen miatt még mennyit fog sírni. Legalábbis akkor ebben biztos voltam. Úgy gondoltam, helyrehozom, amit elrontottam és még aznap leültem Itachi mellé és komoly arccal közöltem:
"Ne szórakozz Deidaraval. Az a fiú teljesen bedőlt neked, hagyd békén! Ha bántani mered, letépem a tökeidet és a szádba tömöm!"
Azonban meglepett a válasz, ugyanis kedves barátom rámnézett és ugyanolyan komolysággal válaszolt:
"Nem szórakozok vele és nem fogom bántani."
Én pedig döbbenten visszacsoszogtam az ágyamhoz.
És hogy mi lett ebből? Egy elkeseredett Rómeó és Rómeó történet. Ezek ketten olyan szerelmesek, mint az ágyú (ennek a mondásnak mi az értelme?!) de nem lehetnek együtt a család, a társadalom és társaik miatt.
Egyébként, kedves naplóm, velem nem sok minden történt...
