Boldog Születésnapot! Csutinak (Gaara x Naruto)
A Hokage és Levélfalu vezetősége nagy napra készült. Gaara, a Homokfalu kagéja látogatóba érkezett, még hozzá pont a születésnapján. Habár állítása szerinte ez nem egy fontos esemény, mégis a falu egyesült lélekkel díszített, sütött-főzött, készült.
Naruto is részt vett a feladatokból, habár gyakran megjegyezte, hogy szerinte Gaara jobban örülne egy kiadós küzdelemnek, mint egy habos puncstortának, de senki nem foglalkozott vele. A vörös hajú pedig percre pontosan akkor érkezett kíséretével, amikorra ígérte. A szőke az első sorban állt, közvetlenül Shikamaru mellett, így nem kerülte el a figyelmét Temari megcsillanó tekintete az unott arcú copfos láttán. Most kivételesen, még a fiú arcán is tükröződtek érzelmek. Ő vigyorogva visszavezette tekintetét a fehér arcra, majd meglepetten konstatálta, hogy Gaara smaragd tekintete őt fürkészi. Bizonytalanul intett, de a másik nem reagált, csak kicsit később, mint valami robot, Tsunadéra emelte a tekintetét.
Nem tulajdonított ő nagyobb jelentőséget az eseménynek, csak egyszerűen megrántotta a vállát. Jó két óra tanácskozás után pedig kezdetét vehette a lakoma, méghozzá rámennel, ami a garancia volt a kyuubi jinchuriki jókedvére.
- Ittadakimasu! – kiáltotta boldogan és nekiesett a tál levesnek.
- Látom nem változol – jegyezte meg a jobbján ülő Gaara, aki egyébként személyesen kérte magát Naruto mellé, hogy a jinchuriki lét nehézségeit megvitathassák. Legalábbis másoknak ezt mondta.
- Nem – mormogta tele szájjal. Mikor befejezte az evést, ismét a vörös felé fordult: - Na, és mi hír felétek, homokosoknál? – kérdezte könnyedén, mire Sakura, aki szemközt ült az asztalnál, hörögve kiáltott fel:
- Naruto-tebayo, ilyet nem mondunk a homokfalusiakra, hogy homokosok!
- Miért? – pislogtak a nagy kék szemek értetlenül. – Én nem sértődnék meg, ha azt mondanák, levelesek!
- De annak nincs másik jelentése!
- Már hogy ne lenne? Postás! – közölte Naruto felháborodva, de a vendég kage csak felnevetett a párbeszéden. Halkan, alig hallhatóan, de kuncogott és a szőke boldogon vigyorgott rá. – Tudtam, hogy te nem vagy ilyen szőrszálhasogató!
- Honnan tudod, hogy nem épp most szabadítottál magatokra egy háborút? – kérdezte Gaara.
- Nem vagy te olyan köcsög, még ha mindig magaddal hordasz is egyet! – felelte ismét meggondolatlanul és hátba veregette barátját. A körülöttük ülők már szinte falfehérré sápadtak, de az ichibi még mindig csak mosolygott.
- Gaara – sama, nem is reagálsz semmit? – kérdezte Temari meglepetten.
- Majd idővel visszakapja – vonta meg a vállát.
- Nem jellemző rád ennyi türelem – jegyezte meg Kankuro. – üszke vagyok rád!
- Biztos elment benne az egyfarkú homokos szörny, azért ilyen nyugodt! – vigyorgott tovább a rókaképű és a hokage itt döntött úgy, hogy elég.
- Naruto, ideje távoznod! – állt fel határozottan, de a szólított lebiggyesztett ajkakkal, szomorúan próbált további öt percet kikönyörögni. Végül persze dühösen rugdosta a köveket hazafelé, nem értve, hogy mégis miért nem engedték meg neki, hogy maradjon?!
Hazaérve lefürdött és még mindig zsörtölődve húzta a fejére a takarót. Lassan, de végül sikerült elaludnia.
Gaara már nem érezte jól magát onnantól kezdve, hogy a szöszit kitessékelték. Maga előtt kicsit sem titkolt szándéka volt, hogy saját magát Narutoval fogja megajándékozni születésnap alkalmából, de persze a hülye godaimének bele kellett köpni a levesébe!
Talán ez a rossz kedv eredményezte azt, hogy hajlandó volt egymás után kortyolgatni a sakékat, míg nem azt vette észre, hogy a lányok „minden fiút öltöztessünk kinagashiba!” ötletére egyáltalán nem ellenkezik. Sőt, pár perc múlva már egy szoba tükrében méregette magát, hogy mennyire fog ez bejönni Narutonak, de rá kellett jönnie, hogy semennyire, ugyanis nincs itt.
A tény azonban, hogy a kyuubi jelenléte erősen a negatív felé tendált, csupán egy dolgot jelentett: a hibát sürgősen ki kell köszörülni! Ezt közölte is Tsunadéval.
- Ee’meh Nartoho… - motyogta kissé dülöngélve, majd felvett egy sakés üveget. – Ekkeee’ – közölte. Majd pár lépés után visszafordult és elvett még egyet. – E is keee’.
Azzal elhagyta a helyiséget, hogy faltól falig átkutathassa az egész várost. És ezzel nem is volt baj, amíg volt mindkét oldalon fal, de mikor az egyik helyén csak egy bokor állt, ő pedig újra tanult fejen állni, akkor igen csak forgott a fejében a gondolat, hogy tulajdonképpen a bokor elég kényelmes és a dolog várhat reggelig. Aztán végül mégis kikászálódott és tovább indult. Sikerült megtalálnia a lakást és boldogan próbált rá a kilincsre, mire kiderült, hogy nyitva van. Valószínűleg Naruto nem sejtett ilyen vendéget.
Pár dolgot felborítva ténfergett az ágyig és leült, nézve az alvó szőkét, ahogy a holdfény rásüt az arcára. Annyira szép volt.
Naruto arra ébredt, hogy figyelik. Óvatosan nyitotta ki a szemét és nézett volna körül, ha nem ütközik azonnal egy részeg, szétcsúszott kinagashit viselő Gaaraba.
- Szi-hikk!
- Gwááááááá! – sikított fel ijedtében. – Mi a szart keresel itt?!
- Nyivva volt az ajtó. Begyüttem.
- Látom! – kiabált a szőke tovább.
- Sssszexi vagy az alvós pólódban… hehe… - kábán előredőlt, egészen közel a másikhoz, hogy arcuk alig pár centire állt meg egymástól. Kevéssé működő egyensúlyérzékének hála az egyik keze előrelendült és a másik combjára markolt, lassan, de biztosan kúszva annak tövéig.
- Hogy tudsz ilyen zavarba ejtőt mondani? – cincogta Naruto szemrehányóan és kezei mögé rejtette vörösödő arcát.
- Temaritól kaptam egy könyvet… hihi… amiben azt írták, hogy ha barátkozni akarok… hikk… akkor először is mondjak valami kedveset, amit úgy is gondolok…hikk… - Gaara hangja a részegek tipikus nyújtott beszédstílusában egészen elmélyült és rekedtessé vált. Zöld szemei úgy vizslatták a konohait, mintha valójában nem látnának semmit, csak az emlékeket idéznék föl.
- És te barátkozni akarsz? – kérdezte a szőke fáradtan, erőszakkal ignorálva az alsó nadrág szárába kúszó erős kezet, mely most önkéntelen cirógatásokba kezdett, mindig egyre jobban megközelítve azt a bizonyos testrészt.
- Mindennél jobban – felelte a vörös hajú, majd tovább hajolt és a nyakhajlat selymes bőrére mart ajkaival.
- Gaara! Neh…! – ellenkezett Naruto erőtlenül és megpróbálta eltolni a másikat, de kezei hiába feszültek az erős vállaknak, nem tudott tényleges erőt kifejteni. Nem tudta, hogy miért, de képtelen volt rá. Kétségbeesetten nyögött fel: - De már barátok vagyunk!
- Én mélyebb barátságra gondoltam… - mormogta a homokfalusi, még mindig a másik nyakát majszolva, majd csókjaival a fül mögötti érzékeny terület felé közelített. Keze közben átsiklott a másik csípőjére, majd lazán folytatta útját az izmos farpofáig, hogy erősen belemarkoljon. Még az alkohol sűrű függönyén át is hallotta, ahogy a szőke megadóan és kéjesen felnyög a mozdulatra és ő erre a reakcióra várt eddig. Elválva a nyaktól szinte azonnal a nyáltól csillogó, rózsaszín ajkakra mart, kissé durván, de szenvedélyesen csókolva meg áldozatát. Mikor az oxigénhiány miatt el kellett engednie a másikat, már sokkal józanabbul és megszállottan pillantott a kék szemekbe.
- Fogalmazzunk úgy, hogy az egy farkú homokos szörny felébredt bennem és most kegyetlenül seggberakja a rókádat – duruzsolta vágytól elmélyült hangon.
Látta, hogy a másik már a gondolattól is felnyög és tetszett neki a reakció.
- Gaara, te nem ilyen voltál… Nem így ismertelek meg – nyöszörögte elveszetten.
- Akkor még kicsik voltunk. Azóta felnőttünk és sajnos úgy esett, hogy rádizgultam – felelte könnyedén, majd megelégelve a traccspartit, újra támadásba lendült. Ismét mohón csókolta azokat a felettébb kívánatos ajkakat, és elégedetten morrant fel, ahogy a másik viszonozta a csókot. Lassan a hátára döntötte a szöszit, majd egy rántással megszabadította alsójától. Egy önelégült mosoly terült szét az arcán, ahogy megpillantotta az ágaskodó hímtagot. Lassú mozdulatokkal fogott rá és kezdte masszírozni, figyelve a fiú minden egyes kis rezdülését, mozdulatát, ahogy a kéjtől megfeszült és elernyedt a teste. Másik kezét a szép archoz vezette és két ujjával végigsimított a puha szájon.
- A helyedben igyekeznék minél inkább benyálazni… - morogta, látva, hogy Narutonak fogalma nincs arról, mit csináljon. A szőke bizonytalanul vette a szájába az ujjakat és követte az utasításokat. Tényleg nem tudta, mi fog következni. Soha nem volt fiúval – lánnyal se, mondjuk… - és nem is gondolkodott azon, milyen lehet egy fiúval szeretkezni. Éppen ezért a rémült döbbenet járta át, mikor a vörös az egyik ujját a fenekébe vezette.
- Ez fáj! – nyögött fel szenvedve és egy könnycsepp kicsordult a szeméből. Gaara odahajolt és lágyan megcsókolta, ujját közben lassan, óvatosan mozgatva.
- Lazíts, akkor nem fog fájni – suttogta a fülébe.
Nem tudta elképzelni, mi élvezet lehet ebben az egészben. Zihálva próbált lazítani magán, de már az is megfordult a fejében, hogy lerúgja magáról ezt a részeg állatot. És… tulajdonképpen miért is nem csinálta ezt? Saját magán csodálkozva valószínűleg elfelejtett egy pillanatra ellenkezni és teste valóban ellazult, mert a következő pillanatban még egy ujj csatlakozott az előzőhöz. Elsőre nem fájt annyira, csak meglepte, de mikor ollózva kezdték tágítani, ismét visszatért a szúró, feszítő fájdalom egészen addig, amíg egy bizonyos pontot meg nem nyomtak. Akkor viszont Naruto kimeredt tekintettel a plafonra bámult és egy hangos, kissé magas sikollyal adta az ostromló tudtára, hogy ez tetszett neki. Ő maga sem volt büszke éppen lányosba hajló sikolyára, de nem tehetett ellene semmit, mert a vörös ezek után minél többet igyekezett azt az egy pontot ingerelni és neki lassan kánkánozó csillagok vonultak a szeme előtt.
- Ugye, hogy tetszik? – morogta Gaara a fülébe, ő viszont csak egy nyögéssel kísért biccentésre volt képes. Már nem érdekelte a harmadik ujj okozta elhanyagolható feszítés. Sőt, mikor a három muskétás távozott belőle, egészen csalódottan mordult fel. Tűrte, hogy a hasára fordítsák, és kissé megemeljék a csípőjét. Sejtette, hogy mi fog következni és várakozón a lepedőre markolt. Nem is tévedett, a forró, elő nedvtől síkos makk a nyílásának feszült és erőszakosan furakodott tovább. Ismét a fájdalomé lett a főszerep, de most már hitte, hogy az előző, csodálatos érzés vissza fog térni, így mély levegőket véve próbált a lehető legjobban lazítani. Meglepte barátja mérete.
- Benn vagyok – hallotta a rekedt hangot és ő magában elkönyvelte, hogy Homokfaluban érdekesen közlik, hogy „karóba húztalak”. Kis idő múlva már nem érezte az égető feszítést, mintha szét akarnak szakadni és Gaara lassan mozogni kezdett, mélyeket lökve. Mint a tenger hullámai a sziklákat, úgy kezdte ostromolni bensőjét, érezhetően kutatva a megfelelő szög után. Aztán megtalálta. Ismét sikerült a megfelelő pontot ingerelnie és Naruto elfeledve az összes kezdeti fájdalmat, élvezkedve nyögött fel. A vörös hajú ezt kicsit sem hagyta figyelmen kívül, innentől kezdve minden egyes mozdulatával arra törekedett, hogy örömet szerezzen és a szőke ezt élveteg sikolyokkal és törleszkedéssel hálálta meg, ellenmozogva az egyre gyorsuló tempónak.
- Durvábban… - nyöszörögte könyörgőn és ezzel a végsőkig tüzelte a zöld szeműt, aki most egy ördögi vigyorral kapcsolt rá. Kezeivel a másik teste mellett támaszkodott meg és kicsit sem kímélve a formás feneket, megadta, amire a másik vágyott.
Naruto teste már a mozgás ritmusára feszült meg és ernyedt el, főleg a feneke, mintha csak arra törekednek, hogy a másik férfiasságát feleméssze. Képtelen volt ép szavakat kimondani, vagy a folyamatos nyöszörgésen kívül bármi hangot kiadni. Érezte,hogy nyála a párnájára csordul, de nem érdekelte, szeme előtt minden elsötétült és egy pillanatra az egész világ lelassult, ahogy ő átlökődött egy bizonyos határon. Ráfeszült a benne mozgó tagra és az ölében gyűlő bizsergés robbanásszerűen lövellt ki testéből, majd a zsibbadtság hullámokban áradt szét a testében. Érezte, ahogy a másik forró magja megtölti a belsejét, hallotta, ahogy felhördül az orgazmus közben, mint egy oroszlán, majd ernyedten rábukik forró, izzadt testével.
A szőkének nem maradt ereje mozdulni, vagy megszólalni. Csak megsemmisülten pislogott az ablakra, ahol a Hold fénye ezüstfolyóként csorgott a szoba félhomályába. Érezte, ahogy a másik kicsúszik belőle és neki valami forró végigcsorog a combján, majd Gaara mellé csúszva elfekszik.
Pár perc múlva erőt vett magán és odafordult.
- Barom – nyögte fáradtan, de ajkai vigyorra húzódtak.
- Mi van, rókaképű, tán nem élvezted? – kérdezte a homokfalusi lehunyt szemekkel zihálva és… és vigyorgott. Naruto egy pillanatra csak döbbenten meredt rá. Soha nem látta még a vörös hajút ennyire emberinek, ennyire természetesnek. Ahogy elégedetten vigyorog és… viccel? Gaara tud viccelődni? Hitetlenkedve kuncogott fel, majd random ötlettől vezérelve odabújt a másikhoz.
- Minden tiszteletem az egy farkú homokos szörnnyé – felelte jó kedvűen. – Gyakrabban is kijöhetne.
- Csak rajtad múlik – hallotta a választ és két percen belül másodszorra pillantott meglepetten a sápadt arcra. A zöld szemek most kinyíltak és komolyan néztek rá, az alkoholos befolyásoltság legkisebb jele nélkül. – Ha akarod… Én örülnék… ha összetartoznánk…
- Te most járni akarsz velem? – pislogott értetlenül.
- Nem, foxtrottozni, szerinted? – nevetett a másik.
Nem tudta, nem értette, nem is érdekelte. Egyszerűen csak nevetve bólintott és kivételesen ő csókolta meg a másikat. Soha nem gondolta volna, hogy itt fog kikötni, Gaara mellett és ennyire fog neki tetszeni a szituáció, de jelen pillanatban semmit sem bánt. Sasuke távozása óta először érezte úgy, hogy talán más öröm is lehet az életben, hogy létezik egy másik világ, ahol a fekete hajúnak nem kell léteznie. Rajta kívül is van élet és ő végre megtapasztalta, milyen.
~~
A toronyban reggel álmosan ébredeztek az emberek. A férfiak kinagasiban, a nők yukatában, ráadásul néhányan igen csak összegabalyodva.
- Hokage-sama! – hallatszott Sakura hangos sikítása.
- Ne üvölts már! – morogta a nő néhány, még horkoló shinobi alól. – Mi va’?
- Eltűnt a kazekage!
Erre már többen is riadtan ültek fel.
- Mi? Az hogy lehet? – kérdezte dühösen Temari, felugorva Shikamaru mellől, majd elfehéredve állapította meg, hogy nincs rajta fehérnemű és határozottan érzi a jeleit, hogy ő bizony férfival volt az éjszaka.
- De hova tűnhetett? – kérdezte Kankuro tűnődve.
- Várjunk csak… valami rémlik… fogott két üveg sakét és mondta, hogy elmegy… de azt nem, hogy hova…
- Mindegy! Meg kell keresni! – kiáltott a homokfalusi lány dühösen.
Ebben persze mind egyetértettek, és fél óra múlva már az utcákat járták, az elveszett bárány után kiabálva.
A kiabálás persze Naruto szobájába is behallatszott, felkeltve az összebújt párocskát.
- Téged keresnek – állapította meg a szőke álmosan.
- Nem érdekel – morogta Gaara még inkább magához ölelve párját, arcát a nyakhajlatba fúrva. – Miattad jöttem ide, nem fogok visszamenni…
- Miattam? – nézett értetlenül a kék szemű.
- Igen – biccentett a másik vigyorogva. – Úgy döntöttem, te leszel a szülinapi ajándékom.
Naruto egészen meghatva elmosolyodott, majd addig fészkelődött, míg végre a másik szemeibe nézhetett.
- Akkor boldog születésnapot!- suttogta mosolyogva, majd odahajolt és lágyan a mosolygó ajkakra csókolt. Azokra az ajkakra, amiket csak ő látott mosolyogni és nevetni.
