Az éjszaka gyermekei (Thorki)
Loki halkan sietett végig a hatalmas folyosókon bátyja szobájáig. Még a szipogását is elnyomta, hogy ne bukjon le szülei előtt, akik legutóbb is megkérték, hogy hagyja a bátyját végre kicsit levegőhöz jutni. Persze Thor utána titokban közölte, hogy ő ezt nem akarja.
Most rosszat álmodott és mikor felébredt, annyira magányosnak érezte magát. Szinte mindig, amióta az eszét tudja, van egy olyan érzése, hogy neki senkije sincs. Hiába a szülők, árvának érzi magát és magányosnak. Egyedül Thor közelében érezte azt, hogy van valaki, akit nagyon szeret és aki viszont szereti, mégsem érezte azt, hogy testvérek lennének, pedig váltig állították, hogy ők azok. Most, így tizenhárom éves kamasz fiúként még inkább elveszettnek érzi magát és nagyon rosszul esik neki, hogy szüleik pont most próbálják őket elválasztani. Erre még ez a hülye álom is! Azt álmodta, hogy Thort megölték és ő egyedül maradt. Amint magához tért, úgy érezte, azonnal ellenőriznie kell, hogy bátyja él-e még.
Halkan kattant a zár, ahogy kinyitotta az ajtót. Odaosont a hatalmas ágyhoz és a szőke fiú fölé hajolva próbálta megállapítani, lélegzik-e a másik. Az idősebbik felébredt a másik jelenlétére és álmosan ült fel az ágyban.
- Loki... mit csinálsz itt?
- Rosszat álmodtam... - mondta sírós hangon és egy-két könnycsepp már ki is szökött a szeméből.
Thor elmosolyodott, majd gyengéden megfogta a kisebb kezét és az ölébe húzta. Szorosan vonta ölelésébe testvérét és a haját az arcából kisimogatva megnyugtató puszikat lehelt a másik homlokára. A fekete hajú meglepődve kapta fel a fejét és ennek eredményeképp szája épp útban volt a következő puszinak. Ahogy ajkaik összeértek és tekintetük összekapcsolódott, egy pár kék és egy pár zöld szem tágult hatalmasra a döbbenettől. Lassan elváltak egy pár centi távolságra, de nem ugrottak szét. Végül Loki vonta el a tekintetét, mikor két vékony karját Thor nyaka köré fonta és fejét oldalt fordítva a vállára hajtotta és odabújt a másikhoz, aki viszont örömmel viszonozta az ölelést. Végül mindketten eldőltek az ágyban. Nem szóltak semmit, csak összebújva feküdtek, majd, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, egyszerre hajoltak a másikhoz és lehunyt szemekkel tapasztották össze ajkaikat pár hosszú másodpercre, hogy utána egymás karjaiban aludjanak el.
Reggel arra ébredtek, hogy anyjuk és apjuk dühösen, emelt hangon keltegetik őket. Hatalmas szidást kaptak azért, mert együtt aludtak és utána egész nap eltiltották őket egymástól. Loki úgy érezte, az egész belseje görcsben áll, ami csak akkor fog feloldódni, ha végre a bátyjához érhet. Azonban ez nem történhetett meg és este csak forgolódott az ágyában, síráshatáron, de ezúttal a düh késztette könnyfakasztásra.
Aztán meghallotta az ajtó jellegzetes nyitódását és csukódását. Valaki felmászott az ágyra. A sötétben nem látta, de nagyon is jól tudta, ki lesz az. Két kéz kitapogatta őt, majd a derekára fogva, húzni kezdte, ő pedig automatikusan kinyújtotta a karját és a karokon felfuttatva vendége nyaka köré fonta. A másik feje aprót koccant, ahogy találkozott az ő fejével, majd puha, szép vonalú ajkak hintettek puhatolózó puszikat az arcára, amíg meg nem találták a száját. Lágy, édes szájra puszikat váltottak, majd Loki aggódva megszólalt:
- Meg fognak büntetni, ha reggel itt találnak...
- Nem fognak - suttogta Thor izgatottan. - Még reggel előtt visszasurranok a saját szobámba.
- Rendben... - egyezett bele bizonytalanul. Újabb szájra puszit kapott és végül elhelyezkedett a másik ölelő karjai között. - Milyen napod volt? - kérdezte és a gyengéd puszik közepette beszélgetni kezdtek.
Furcsa mód, soha nem beszélték meg, hogy miért bújnak össze éjszakánként és miért puszilgatják, simogatják egymást, miközben halkan megbeszélik az aznap eseményeit. Minden éjszaka így volt. Mikor már mindenki aludt, Thor átlopózott öccséhez és mellébújva addig cirógatta, amíg a vékony fiú el nem aludt. Akkor kimászott mellőle és visszaoson a saját szobájába. Nap közben semmit nem lehetett látni rajtuk és ezekről a kis szeánszokról soha nem tudott senki.
Három évig ment ez így, majd egyik este Thor nem tudott a megszokott időben megjelenni. Loki nagyon aggódott a szőke fiú miatt és idegesen rágva száját széthúzta a függönyöket és az éjszakai égboltot bámulta. Még mindig nem jött... Próbált rájönni, mennyi az idő. Lassan már mennie kellene. Mi történt? Talán nő van a dologban? Valamit elhallgatott előle? Azonban mielőtt még szívét megtölthette volna a fekete kétely, kinyílt az ajtó és egy nagyon fáradt Thor surrant be rajta. Mikor meglátta szétrágott szájú, ideges öccsét, eluralkodott rajta egy nagyon furcsa, eddig ismeretlen érzelem és hevesen dobogó szívvel egyszerűen odafutott az ablak előtt állóhoz, majd derekánál fogva magához húzta és ajkait szenvedélyesen a másik ajkaira tapasztotta, majd ezúttal nyelvét is átsiklatta a másik, engedelmesen szétnyíló ajkai közé. Lassú, vontatott mozgásba kezdett a két nyelv és Thor egyik keze utat talált a fekete tincsek közé is. Loki szokásos módon a nyakába csimpaszkodott és boldogan simult hozzá, azonban a derekán pihenő kéz lassan lecsúszott a fenekére és kicsit megrántva őt, összepréselte ágyékukat. A fekete hajú megérezve testvére merevedő farkát, ijedten hátrált egy lépést és tágra nyílt szemekkel nézett a másikra. Nem az volt a baj, hogy Thor kívánta őt, mert ez az érzés kölcsönös volt, de tudta, hogy az idősebb meglehetősen komolyan veszi a család, a királyság és a kötelesség dolgokat és félt, hogy esetleg ezt nem gondolta komolyan. Azonban mikor majd nem fájdalmas szomorúság tükröződött Thor szemeiben, amiért el kellett válniuk, egy szégyenlős félmosollyal lendült vissza az ölelésbe és simult a másikhoz. Pillanatokon belül ő is megkeményedett és mikor merevedéseik összedörzsölődtek, mindketten vágytól rekedten nyögtek a csókba. Lassan hátráltak az ágy felé, ahol a fiatalabb hanyatt fekve húzta maga fölé a másikat, hogy mindent ugyanonnan folytassanak, csak most vízszintesen. Az alul fekvő vékony lábai automatikusan nyíltak szét, hogy maguk közé fogadják a magasabbikat, és mikor Thor kezei is felfedező útra indultak, Loki ujjai pedig a szőke tincsek közé túrtak és ő az ágyékának nyomódó merev tagtól kéjesen felnyögött, hirtelen megdermedtek. Egy pillanatig füleltek, hogy meghallotta-e őket valaki, de nem jött zaj és ők lassan, megkönnyebbülten fújták ki az addig visszatartott levegőt. Thor vörösödő arccal nézett Lokira.
- Ezt... nem kellene... testvérek vagyunk...
Az öccse értetlenül nézett rá. Számára ez nem sokat jelentett, hiszen soha nem nézett úgy a másikra, mint tényleges rokonra. Nem tudta, miért, de nem ment. Ennek ellenére mindennél jobban szerette Thort.
- Ez most jut eszedbe? - suttogta ingerülten. - Három éve minden éjjel az ágyamban kötsz ki és most kezdesz azon gondolkodni, hogy testvérek vagyunk?!
- Csst! - csitítgatta a másikat riadtan. - Jó, de eddig nem akartunk szexelni!
- Nem én kezdtem - mondta ki a másik számára szörnyű igazságot.
- Tudom - felelte a szőke bűnbánó hangon és egy fintorral jelezte, hogy tisztában van a dologgal, de nem tud ellene tenni. Kimászott a két láb közül és lefeküdt a vékony fiú mellé.
- Thor, én akarom - mondta Loki és próbált elég szuggesztíven nézni, de ez a félhomályban nem volt túl hatásos.
- Én is. De nem lehet. Ezt te is tudod.
Tudta. Az agyával nagyon, de az ágyékával... Ő is visszahanyatlott az ágyba, majd testvérpárja elé fordult. Az idősebb egy pár percig nézte, majd egy szemforgatással odalendült és megcsókolta.
- Na! - mordult fel Loki. - Elmúlt a testvérség? Fene, pedig azt hittem, az egy életre szól...
- Nem foglak megdugni - válaszolt az idősebb úgy, mintha most mondta volna el minden probléma megoldását.
- De jó nekem.
Ennek ellenére Thor kiszabadította mindkettejük férfiasságát és összefogva őket egyszerre kezdte verni a kettőt. Loki elfojtott egy hangosabb nyögést, majd mélyeket sóhajtozva emelte zöld szemeit a másikra.
- És akkor milyen lenne, ha mégis szexelnénk?
- Azt nem mondtam, hogy nem csinálunk semmit. Azt mondtam, nem foglak megdugni - jött az egyszerű felelet, majd a szőke torkából is egy mély nyögés próbált kitörni.
Loki elfordította fejét és a párnába sóhajtozott. Valahogy csak fokozta izgalmát a tudat, hogy amit most csinálnak, az Asgard szemében erkölcstelen és bűn és a szüleik mélységesen megharagudnának érte. Azok a szülők, akik erőszakkal tartják távol őket egymástól. Legalábbis azt hiszik.
Thor lágy puszikkal halmozta el testvérét szinte mindenhol. Szívesen tovább ment volna a tevékenységében, de próbált erős maradni. Végül a beteljesülésig hajszolta magukat.
- És most? - nézett végig Loki az ágyon, ahol szerelmük elég nagy foltot hagyott.
A szőke elvörösödve nézett fel a plafonra. A kisebb csak onnan tudta, hogy bátyja elpirult, hogy olyankor az arca mindig egy fura, duzzogó kifejezést öltött.
- Majd... azt mondod, hogy önkielégítettél.
- Én... önkielégítettem... - ismételte meg döbbenten a másik szavait.
- Miért, olyat mindenki szokott! - jött az ellenérv.
- Hát a jobbaknak megcsinálja más...
- Kapd be...
- Az még belefér a testvérségbe?
- Na jó, én mentem! - s azzal elkezdett feltápászkodni, majd vigyorogva konstatálta, hogy terve bejött, Loki kétségbeesetten vetette rá magát.
- Ne!
Tulajdonképpen egészen aranyosnak találta, amikor a fekete hajú gyámoltalan kismacska módra kezdett hozzá dörgölőzni.
- Jól van, jól van - nevetett, megsimogatva a hollószín tincseket. - De akkor próbálj gyorsan elaludni, mert nekem lassan vissza kell mennem...
Újabb titkos éjszakák következtek, de a lágy puszik és ölelések már kevésnek bizonyultak. Egyre merészebb és merészebb dolgokat próbáltak ki, minden egyes éjszaka átlendülve az orgazmus zsibbasztó extázisán. Loki lassan kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy menthetetlenül szerelmes testvérébe, de ezt sokáig nem merte előtte kimondani, míg végül egyik éjjel, heves mozdulataik közepette fojtott hangon kiáltotta az éjszakába legrejtettebb titkát. Az idősebb szemei tágra nyíltak és döbbenten merevedett meg tevékenysége közben. A kisebb úgy érezte, megállt számára az idő és az élete lassított felvételben kezd molekuláira omlani.
Azonban a várt dühöngés helyett Thor lassan ráhajolt az ajkaira és lágyan, érzékien csókolta meg őt. Úgy, mint még soha.
- Én is szerelmes vagyok beléd - suttogta a trónörökös. - De...
- Ne fejezd be! - kiáltotta Loki könnyeit elnyelve és visszarántotta testvérét egy csókba.
Nem akarta újra és újra hallani, hogy nincs jövőjük. Nem akarta átélni újra és újra azt a fájdalmat, ami a mellkasát szorongatta, ahányszor szembesült testvérségük tényével.
Éjszakákon át tagadott és élt egy illúzióvilágban, ahol az éjszaka jótékony homálya fedte el az igazság azon részleteit, melyek pokollá tették életét. És nem csak az övét, de bátyjáét is. Mert látta rajta. Érezte minden mozdulatán. Ők éjszaka éltek igazán, akkor adhatták ki saját magukat. Nappal csak bábok voltak, akik mozogtak és dicsőséget hoztak szüleikre.
Egy nap azonban Loki kihallgatta apját és anyját, ahogy beszélgettek. Úgy érezte, ettől boldogabb már nem is lehetne. Ő soha nem volt Asgard királyának a gyermeke. Őt csak örökbe fogadták. Vagyis, amit Thor iránt érez, az nem bűn és nem erkölcstelen. Na, jó, talán erkölcstelen lehet, hiszen két férfi érzelméről van szó, de semmiképp sem család elleni bűn. Alig várta az estét. Ezúttal meztelenül feküdt az ágyán, még csak egy takaró se fedte egyetlen porcikáját se. Mikor Thor a szokásos időben besurran, elakadt lélegzettel nézett végig meztelen testvérén.
- Loki... Ez... Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten, mire a fekete hajú feltérdelt és lágy csókolózásba hívta őt.
- Nem bűn, Thor. Hallottam ma a királyt és a királynét beszélni... Nem vagyunk testvérek...
- Hogy mi? - nézett rá egy pár kék szem, a hold fényétől sötétszürkén csillogva.
- Így van. Engem örökbe fogadtak - ő személy szerint olyan boldog volt, hogy ez kiderült. De Thor arcán értetlenség és hitetlenkedés tükröződött. - Thor, szerelmem, ugye hiszel nekem? - kérdezte gyanakodva.
A szőke döbbenten meredt rá, majd egy félszeg mosollyal bólintott. Végre az ő arcán is öröm tükröződött és ex-öccse megkönnyebbült sóhajjal hajolt oda hozzá egy újabb csókra.
Azon az éjszakán Loki végre magába fogadhatta az asgardi trónörököst, aki boldogan teljesítette minden kívánságát.
Thor ezúttal nem sietett vissza a saját szobájába. Elhatározták, hogy reggel együtt fognak a király és királyné elé járulni és felvállalni érzelmeiket. És ha nem engedik? Sok világ van még Asgardon kívül, ahol boldogságra lelhetnek. Például ott az a vicces Föld nevű bolygó is..
