A titkár (Sirius Black x Lucius Malfoy)
Draco Malfoy és édesanyja büszkén nézett Lucius Malfoy távolodó, karcsú alakja és hosszú, immáron derékig érő ezüstszőke hajzuhataga után.
A szőke merlincsapása felszegett fejjel lépkedett a hoppanáló pont felé, ahonnan egyenesen majd a minisztériumba érkezhet, pontosan az irodájába. Abba a helyiségbe, amely összeköttetésben áll főnöke irodájával. Igen... főnöke...
Mikor két évvel ezelőtt Sirius Black megszökött az Azkabanból, majd nyavalyás Harry Potter és barátai segítségével tisztára mosta a nevét és lebuktatta az addig patkányként lézengő Peter Pettigrewt, a minisztérium mindent megtett azért, hogy egy ilyen orbitális hibát kijavítson. Egyre jobb és jobb pozíciókba helyezték míg végül immár két hónapja kiharcolta, hogy a misztériumügyön a belügyi misztikus eseteket tanulmányozó osztályon Malfoy főnökévé avanzsált. Lucius nem merte családja előtt elmondani, hogy egy Malfoynak főnöke lett, méghozzá egy Black. Főleg nem az a Black, aki Harry Nyavalyás Pottert bébiszittelte nyaranként és szünetekben. Így Draco és Narcissa nem sejtett semmit azokról az inzultusokról, amik az irodában érték a dicső családfenntartót.
Az egész sor megalázás azzal kezdődött, amikor a "főnök" kirúgás terhe mellett új munkaruhákat vezetett be a részlegén. Ez pedig testhez álló, épp csak nadrágkorcáig érő pólókból és fenéken jelentősen feszülő farmerokból állt. Az első alkalommal Lucius majdnem elájult a mugli ruháktól. Aztán Sirius megtiltotta neki, hogy összekösse a haját munkában. Itt már biztosra vette, hogy amellett, hogy a 12 év Azkaban az agyára húzódótt a pokolkutyának, amellett még arra is felesküdött, hogy szétalázza a Malfoyokat. Persze, ő maga nem viselte a "kötelező munkaruhát", ő továbbra is a szokásos "vagánynak hitt" cuccában járt be, ami mindenféle vadítóan szexi motoros ruhákat jelentett - de hát mit is várhatunk egy ilyen lázadó elmebetegtől, aki megbűvölt motorral száguldozik és szabadidejében minden vágya összeszedni egy minisztériumi rockbandát?
Persze a vadítóan szexi jelzőt a női dolgozóktól hallotta, neki nem jutna eszébe így kifejezni magát...
Idegesen pakolgatta a mappákat az asztalán. Öt perce volt, amíg az az idegesítő...
- Áááá, Lucikám! - és már itt is van... Mégsincs öt perce... - Ez a rémes sétabot... Mi lenne, ha holnaptól otthonhagynád?
Próbálta fapofával bírni az ilyen megnyilvánulásokat, de mint általában, most is idegesen rándult össze a modortalanságtól.
- Az a sétaPÁLCA, Black, családi örökség és nem mellesleg a pálcám tartója...
- És? Akkor is gáz. És nem mellesleg - utánozta a szőkét - holnap muglik közé kell mennünk. És nem hiszem, hogy kifejezetten értékelnék a te kis családi örökségedet.
Megtámaszkodott az íróasztal szélén és igencsak közel hajolt a másikhoz, így az alaposan szemügyre tudta venni borostás, férfias arcélét, égszínkék, huncutul csillogó szemeit, fekete haját, melyet a tarkóján copfba fogott és most csak pár tincs szabadult ki, hogy izgatóan keretezze azt az ádázul mosolygó arcot. Vagyis... hogy ádázul keretezze az izgatóan mosolygó... őőő... ez egyre rosszabb...
Lucius lehunyta a szemét és lemondóan sóhajtott.
- Rendben, többet nem hozom. Sőt, hazaküldethetem most is, ha gondolod...
- Rendben... - felelte Sirius jókedvűen, majd az irodájába távozott.
Ráborult az asztalra. Ebbe bele fog őrülni. Black meg az ostoba ötletei, hogy közel hajol, meg hátulról a füléhez hajolva suttog bele arcpirító dolgokat! Meg amikor beviszi neki az aktuális aktákat és az a sehonnai az ajkait nyalogatva pofátlanul méregeti! És előző nap még a fenekére is ráhúzott egyet! És ő még csak nem is tiltakozhat, hiszen akkor kirúgják...
Borzalmas emlékeit vizsgálgatva automatikusan tette a dolgát és nem is nézte, mennyire elszaladt az idő. Közben végzett az egyik eset előkészítésével és most jött az a rész, hogy be kell vinnie abba a borzalomba, amit a fekete hajú nagyképűen irodának hív.
Sóhajtva állt fel és indult meg az ajtó fele. Beérve a földet fixírozva lépett az asztalhoz és gyorsan hadarta:
- Tessék az eltűnt óriás család aktája. Ideteszem és már megyek is, hogy legyen időd átnézni és természetesen okos, bölcs döntéseket hozni a következő lépések tekintet...
Hirtelen hátulról nekidőlt egy nagyobb és izmosabb test, miközben két kezét az asztalhoz szegezték, ezáltal kissé előre kellett dőlnie.
- Köszönöm... - suttogták a fülébe rekedt hangon. - Ez a világos farmer igazán előnyös a kerek fenekeden, szöszim! És ez a fekete póló... Szívdöglesztő vagy, drágám...
- Hagyj... békén... - szűrte a fogai között és enyhe feszengéssel kezdett ellenállni, majd megérezte a fenekéhez feszülő merevedést és megdöbbent. - Te.. tényleg...?
- Mi tényleg? - suttogta Sirius miközben belecsókolt a másik selymes nyakába.
- Te tényleg... Rámizgultál?! - hangja kezdett elvékonyodni kétségbeesésében és egyre hevesebben próbált szabadulni, de csak annyit ért el vele, hogy a merevedés újabb lendülettel feszült neki kisebb lökésekkel tarkítva az egészet.
- Ó, már régen... - felelte a főnök mint egy mellesleg.
- Engedj el!
- Ne ellenkezz, vagy búcsút mondhatsz a munkádnak.
- Black, ez szexuális zaklatás!
- Ó, és ki hinne neked, mondd?
- Baszd meg, Black!
- Örömmel! - majd egyszerre rántotta ki a két kezet maguk alól és lökött a csípőjével a hozzásímuló testrész felé. Lucius maga sem értette miért, de ő is belemozdult az egészbe és ráadásul kéjesen fel is nyögött. Persze, utána azonnal megemberelte magát és újabb ellenkezésbe kezdett, de Sirius jócskán erősebbnek bizonyult, így csak annyit ért el, hogy széjjelebb rúgták a lábait, így mostmár kis terpeszben tűrte a hozzá dörgölőzőt. Majd zavarbaejtő dologra lett figyelmes: a nadrágja igencsak szűkös kezdett lenni. Még élvezte is.
Azt hitte, elsüllyed szégyenében, beleássa magát az íróasztalba, vagy valami, de végül mégis erőt vett rajta a tudatalatti és ellazulva símult az ölelésbe. Még egy hangosabb sóhajt is megengedett magának.
- Na ugye - morogta a mögötte álló. - Így már élvezetesebb, nem?
- Hm... - lehunyta a szemét, érezte, hogy az arcába fut a vérellátásának épp annyi része, hogy fülig vörösödjön. A többi máshol gyülekezett.
Sirius egy laza mozdulattal megfordította és felültette az íróasztalra, szétnyitott lábai közé lépve. Ujjai közé fogva az állát megemelte, hogy egymás szemébe nézzenek.
- Hogy te mennyire édes vagy, amikor elpirulsz... - suttogta elbűvölve.
- Most teszel tönkre egy 16 éve működő házasságot.
A fekete szemöldök Malfoyokat megszégyenítő ívben szaladt feljebb.
- Ha annyira jól működne, nem reagálnál erre - s azzal végigsimított választottja erőteljesen domborodó ágyékán és ahogy várta a másik hangos nyögéssel lökte magát felé. A két hófehér kar gyorsan megtalálta az utat a nyaka köré, sőt, a vékony ujjak már ki is bontották a haját és önfeledten játszadoztak vele. Az ezüstös tekintet pedig olyan buja vágyról kiabált, amely még soha nem kerített hatalomba egyetlen szigorúan nevelt Malfoy elmét. Na, nem mintha egyébként nem okozott volna még csalódást az apjának... Szerencse, hogy ezeket Draco nem tudta, különben hogy hivatkozhatna nevelés tekintetében a Malfoyok évszázadokon át tartó fegyelmére és méltóságára? Szerencsére, hogy a fia nem olyan deviáns, mint ő volt...
Visszatérve a jelenbe... Most enyhe mosolyra húzta a száját, arcáról eltűnt az a sznob kifejezés, ami általában uralta és inkább hasonlított valami szűz lányra, aki élete szerelmével készül elveszíteni a szűzességét.
- Ne fokozd... - vigyorodott el Black és körülölelte kedvese derekát, közelebb húzva magához. Csillogó szemekkel megszüntette a távolságot ajkaik között és mikor látta, hogy párja lehunyt szemekkel feledkezik bele a csókba, ő is elengedte magát.
Mikor azonban vékony, erős lábakat érzett a dereka köré fonódni, elvesztette a fejét.
- Lucius, én ezt nem fogom bírni... - suttogta.
- Akkor ne fogd vissza magad - jött a válasz halk nyögdécseléssel tarkítva.
Az engedély megadásával Lucius nem tudta, mit vállal. Szinte észre se vette, mikor került le róla a póló és hogy mikor kezdte el ő maga letépkedni Sirius ingjét, nem tudta. De már egymás nadrágjában kotortak hatalmas hévvel és ő ezt iszonyúan élvezte. Mikor már semmilyen ruha nem akadályozta, ösztönösen húzta fel lábait, hogy kitárulkozzon a másiknak, aki örömmel el is fogadta a neki ajánlott lehetőséget. Csak egy pillanat műve volt és Lucius már érezte is, ahogy a hűvös zselé kitölti és bizonyos izmai ellazulnak. Kicsit hátrébbdőlve, könyökén megtámaszkodva pislogott fel "zaklatójára". Haja a szemébe hullt, de most az se zavarta, hogy kócos.
- Csinálsz ma még valamit? - kérdezte perverz mosollyal, miközben kéjesen rápillantott a felé ágaskodó nemiszervre.
Black pedig gyorsan eleget tett a kívánságnak és élvezettel lökte magát az elé tárulkozó forróságba.
Malfoy testén soha nem érzett kéj cikázott végig, amitől azonnal ívbe feszült. Ritmikus mozgásba kezdtek, vad és őrült ritmusba.
- Ahnyirah jó... - nyögte a szőkeség remegve. - Én... most...
- Én is...
- Sirius!!! - visított fel és a következő pillanatban már szenvedélyesen csókolózva élveztek el.
Mikor érezte, hogy párja távozott belőle, zihálva leengette a lábait.
- Lu... - kezdte a fekete hajú, bizonytalanul pillantva fel a másik arcába, ami jelenleg a szégyentől égett és nem a vágytól. Mikor meglátta, hogy a lehunyt pillák mögül egy könnycsepp szökik ki, ijedten rántotta az ölelésébe a férfit. - Lucius, amit csináltunk, az nem bűn!
- Dehogy nem! - zokogott fel, de ennek ellenére belesímult az ölelésbe, arcát pedig a másik nyakához fúrta. - Mi lesz ebből? Ha... ha ezt a feleségem megtudja... vagy... Draco... mit fogok tenni?
- Nem kell, hogy megtudják!
- Semmi nem marad örökké titokban! - kiáltott most kicsit dühösen. - És... és különben is... Én...
Sirius őszintén és boldogan elmosolyodott.
- Én is.
- Nem is tudod, mit akartam mondani! - zokogta még mindig teljesen kibukva.
- De hogy nem! - a másik azonban idegesítő módon teli szájjal vigyorgott. - Azt, hogy nem akarod titkolni, mert szeretsz. És erre mondtam, hogy én is.
- Katasztrofális, hogy itt bőgök - kezdett visszavenni a bömbölés mértékéből. - Én... tényleg szeretlek... Túl rég óta.
- Tessék?! - meglepődött ezen. Lucius régóta szereti? Ezt a szőke észrevette, mert enyhén szipogva, de immár szégyenlősen mosolyogva nézett rá.
- Roxfort óta...
- De... dehát... Narcissa...
- Nem. Szeretem, de soha nem voltam szerelmes belé.
- De... és akkor ott... miért nem?
- Merlinre, Black, gondolj már bele! Te voltál a suli Casanovája. Mindenki szerelmes volt beléd! Őszintén! Lett volna esélyem nálad valaha is?
- Látod... -lehellte mikor megcsókolta újra. Lassan, lágyan, szerelmesen.
- Igen - suttogta Lucius, mikor szétváltak. - Most... mikor feleségem van... és egy fiam, akinek példát kell mutatnom.
Sirius a szemét forgatva hajolt rá ismét a vágyott ajkakra, majd a másikat símogatva morogta:
- Mintha nem tudnád, hogy Draco Harryt akarja feleségül venni...
- Mivan?! - lökte el magától. Olyan értetlen és kiakadt fejjel nézett rá, amiből a fekete hajú azonnal megértette, hogy bizony a szőkeségnek fogalma sem volt a születendő frigyről.
- Oppá. Ezek szerint nem tudtad...
- Draco... Feleségül... Harryt... Mikor?!
- Ha befejezték a Roxfortot... A fiad... megkérte a keresztfiam kezét. Aki igent mondott. És valami olyasmiről áradozott Harry, hogy alig várja, hogy Harry Malfoy legyen és Draco mellett ébredhessen.
Lucius először szépen elsápadt, majd a szemei fennakadtak és elájult.
Mikor magához tért, feje Sirius ölében nyugodott és határozottan érezte, hogy van rajta ruha. És a szeme elé tárulkozó első kép után ennek nagyon örült.
Draco és Potter hajoltak fölé, aggódó tekintettel.
- Apa, jól vagy? - kérdezte a fia.
- Te mit keresel itt?! - ugrott fel riadtan, amivel csak azt érte el, hogy még jobban belegabalyodott az őt tartó Siriusba.
- Sirius hívott, hogy rosszul lettél. Mi volt a baj?
Hirtelen eszébe jutott ájulásának oka:
- MI AZ, HOGY MEGKÉRTED POTTER KEZÉT?!
Draco kicsit hátrált és elvörösödött.
- Hát... izé... Még nem hivatalos, csak megbeszéltük... és szóval... egy éve együtt vagyunk... Bocsi, apu... Amúgy te miért fekszel Sirius ölébe és ő miért ölel téged és miért ad puszit a fejedre?!
Sirius és Harry vigyorogva összenéztek. Macerás dolog egy Malfoyt szeretni.
